Fényes Adolf emlékkiállítás
Magyar Nemzeti Galéria
A magyar művészet egyik nagy mestere, Fényes Adolf alkotásaiból mutat be válogatást a Magyar Nemzeti Galéria. A művész halálának 80. évfordulóján rendezett, a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló kamarakiállítás jellegzetes korszakaiból származó remekművekkel ad ízelítőt Fényes Adolf stilárisan sokszínű és témájában rendkívül változatos életművéből.
A 19–20. század fordulóján a modernizmus iránt elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot, akinek a realizmustól az impresszionizmuson és a posztimpresszionizmuson át ívelő munkássága mintegy négy évtizedet ölelt fel. Fényes Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult, majd Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. Európa-szerte számos tanulmányutat tett, élénk figyelemmel kísérte a kortárs tendenciákat, de festészetében nyomot hagyott a művészettörténeti korszakok és a klasszikus mesterek beható ismerete is. Aktívan részt vett a korszak művészeti életében, Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön Japán kávéházban fenntartott híres művészasztalának közkedvelt figurája volt. Alapítója és sokáig tanára volt a szolnoki művésziskolának.
Korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban – elsősorban szolnoki művein – napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg festészetében. Egyik legmarkánsabb, legjellemzőbb időszaka volt az 1910-es évek elején kialakuló úgynevezett enteriőrkorszaka: csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők jelentek meg képein.
A tárlat az életmű az 1890-es évek végétől az 1940-es évek elejéig tartó időszakából ad ízelítőt, időrendben haladva vázolja Fényes alkotópályájának főbb állomásait. A kiállítást a Szegényemberek élete-ciklus drámai darabja – Anya – nyitja meg, ezt követik a 20. század első évtizedének napfénytől átitatott, impresszionisztikus tájképei, izzó koloritú, közkedvelt figurális kompozíciói és hangulatos kisvárosi variációi – Vác és Szentendre meghitt utcaképei. A posztimpresszionista stílusjegyek hatását tükrözik Fényes 1910 körül született élénk színű parasztszobabelsői, markáns kontúrokkal fogalmazott, dekoratív csendéletei és épületenteriőrjei. Végezetül művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora: bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött használati tárgyak is megidézik Fényes kedvelt képmotívumait, szolnoki éveinek paraszti és parasztpolgári miliőjét.
Fényest zsidó származása miatt a nyilas hatalomátvétel után gettóba hurcolták, majd Budapest ostromát túlélve, súlyos lelki és testi megpróbáltatásokat követően 1945. március 15-én, 77 éves korában hunyt el.
A festő halálának 80. évfordulóján a Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív tanulmánykötetet jelentet meg 2025. novemberében, a kamaratárlat keretét adja az életművéhez számos nézőpontból közelítő, gazdagon illusztrált kötetnek. A kiadvány a festő életútja, családi háttere, társadalmi közege mellett kitér életművének stiláris és tematikai sokféleségére, a szolnoki művésztelepen 1902 és 1943 között játszott vezető szerepére, képeinek szakmai fogadtatására, és elsőként közli a mester mintegy 800 darabot számláló œuvre-katalógusát is.
A kiállítás kurátora: Plesznivy Edit
Kurátorasszisztens: Horváth Ágnes
