Markó kiállítás

Markó Károly és köre a Magyar Nemzeti Galériában

.Id. Markó Károly (1793-1860) a 19. század magyar festészetének egyik legismertebb alakja Tevékenysége abban az időben indult, amikor Magyarországon még alig nyílt lehetőség művészként a megélhetésre, s noha sikerült az 1820-as évek elején Pesten a legnevesebb támogatókat megnyernie, pályafutását mégis külföldön folytatta.

Bécsben a képzőművészeti Akadémiára járt 1822 és 1824 között, néhány küzdelmes esztendő után azonban 1834-ben Itáliába utazott,s élete végéig ott is maradt.

Itália a 19. század első felének művészei számára maga volt a földi paradicsom. Szinte mindenki megfordult Firenzében és Rómában, klasszikus útvonalakat követve bejárták a félszigetet, s az antik és reneszánsz művészet emlékeinek, valamint a csodálatos, napsütötte tájnak az élményeiből merítve bontakozott ki a korszak sajátos, Itália iránti rajongását tükröző művészete. A  festészet különböző műfajai közül elsősorban a tájképfestészet vált meghatározóvá ebben  a közegben .

 A pogány és keresztény mitológia történeteinek megjelenítésével- még a 17. századi, Claude Lorrain-i hagyományból táplálkozó, részben ideális, tehát kitalált tájakban életre kelve- különös stílus jött létre, melynek egyik legjelesebb képviselője id. Markó Károly volt. Panteisztikus megközelítésében a tájak, valamint a bennük elhelyezett jelenetek szinte életre keltek, s művei számos kortársa számára jelentettek követendő mintát.

Nem csupán festővé lett gyermekeinek, hanem az Itáliában tanulmányúton tartózkodó magyar művészeknek is mesterévé és példaképévé vált

A kiállítás a kezdeti, stíluskereső évektől kezdve. az Itáliában felívelő karrier állomásain keresztül, kortársainak és tanítványainak felfedezésével mutatja be id. Markó Károly művészetét.

A kiállítás megtekinthető 2011.május 6- október 2. Budavári Palota, C épület.

Kép és szöveg:Csillag György