A fröccs
A fröccs bor és szódavíz keveréséből alkotott ital. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek. A fröccs elnevezést alkalmazzák más szeszes, sőt nem szeszes italkeverékekre is, sőt bizonyos italok egymás utáni fogyasztására, azaz nem a pohárban, hanem a szájban vagy gyomorban való keverésére is.
Német nyelvterületen ma is találkozunk vele Gemischt, Weinschorle vagy Sauergespritzter néven, de azt a fajta magyar változatosságot nem múlják felül, amely a „kultúrital” státuszára emeli a fröccsöt.
A szódavíz története
Elsőként 1767-ben Joseph Priestley elegyítette a széndioxidot a vízzel. Mivel egy sörfőzde mellett lakott, megfigyelte, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg. Ez a gáz kioltja az égő faforgácsot, ha a közelében gyújtja meg, s eközben a gázelegy alászáll a földre.
Ebből kikövetkeztette, hogy a gáz (szén-dioxid), nehezebb a levegőnél. Otthoni laboratóriumában is előállította a „nehéz levegő”-nek nevezett gázt, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes ízű folyadék keletkezik.
A angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban Prestleynek kitüntetést adományozott a szódavíz feltalálásáért. Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos ért el új eredményeket, amikor a balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása, vagyis a szódavíz elterjesztése, amelyet ma már hungarikumként tartunk számon.
