Rossz olvasók

Főleg a fiúk, a hátrányos helyzetű gyerekek veszélyeztetettek.

Minden ötödik 15 éves és sok felnőtt európai nem tud rendesen olvasni.

Az Európai Bizottság tanulmánya átfogó képet ad arról, hogy az egyes országok milyen intézkedésekkel próbálják az emberek olvasási készségét fejleszteni – és melyek azok a területek, ahol lemaradás tapasztalható.

A 31 országot (azaz az EU tagállamait, Izlandot, Liechtensteint, Norvégiát és Törökországot) lefedő tanulmányból kiderül, hogy ugyan az országok többségükben előrelépést tettek az írási-olvasási készségfejlesztésre irányuló törekvéseik terén, de nem mindig sikerül a legveszélyeztetettebb csoportokra összpontosítaniuk, azaz a fiúkra, a hátrányos családi hátterű gyermekekre és a bevándorlók gyermekeire.

Az uniós tagállamok oktatási miniszterei célul tűzték ki, hogy 2020-ra a rossz olvasók arányát 20%-ról 15% alá csökkentik. Ezt eddig csupán Belgium (a Flamand Közösség), Dánia, Észtország, Finnország és Lengyelország érte el.

Andrula Vasziliu, az oktatásügyért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságpolitikáért felelős biztos a következőket nyilatkozta: „Nem nyugodhatunk bele, hogy olyan sok fiatal európainak még mindig alapvető gondjai vannak az írással és az olvasással. A társadalmi kirekesztődés fenyegeti őket, sokkal nehezebben találnak munkát, és elmondható, hogy az életminőségük is rosszabb emiatt. Az utóbbi években javult ugyan a helyzet, azonban elégedettségre továbbra sincs okunk. Az írni-olvasni tudás minden tanulási folyamat alapja – ezért nemrég egy olyan, témába vágó kampányt indítottunk, amely minden korcsoportot célba vett, de különösen a hátrányos helyzetűeket, például a roma gyerekeket.”

A tanulmány szerint csupán nyolc országban (Dániában, Finnországban, Izlandon, Írországban, Máltán, Norvégiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban) alkalmaznak olvasásfejlesztési szakembereket az iskolákban a tanárok és a diákok munkáját megkönnyítendő.

Az intézkedéseknek a leginkább veszélyeztetett csoportokat kell célba venniük. Számos tagállami szakpolitikai intézkedés és kezdeményezés létezik az olvasás népszerűsítésére. Ezek a kezdeményezések azonban általában a nagyközönséghez szólnak, és nem feltétlenül azokhoz, akiket a probléma leginkább érint: fiúk, hátrányos társadalmi-gazdasági hátterű fiatalok vagy azok a tanulók, akik anyanyelve nem egyezik meg az oktatás nyelvével.