Mesés pástétom

Az elvarázsolt sziget. A barokk pompa elevenedik meg a színpadon.

 Meseországban jártunk.

     Az elvarázsolt sziget címmel mutatta be decemberben legújabb produkcióját a Metropolitan opera. Ezt az előadást láthattuk élő HD közvetítésben az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

     A barokk korban volt divatos a zenés színházakban az úgynevezett pastiche (fr.), vagy pasticcio (ol.). A szó eredeti jelentése pástétom, és valóban, ahogy a pástétom különböző finomságok keverékéből áll össze, úgy álltak össze ezek az operák különböző szerzők műveinek legszebb részleteiből, azokat más környezetbe új szöveggel, illetve új szövegkönyvbe applikálva. Így aztán a már meglevő művekből új és új operák, új és új sikerek születhettek.

     Ezt a hagyományt élesztette most újjá a Metropolitan opera, amikor William Christie a barokk zene nagy szakértője és propagátora,- nem mellesleg a nagyszerű Les Arts Florissants  régizene együttes vezetője-  Händel, Vivaldi, Rameau és mások műveinek részleteiből összeállított egy új operát Az elvarázsolt sziget címmel. Így, ebben a darabban találkozott Händel olasz operáinak, Vivaldi velencei stílusának és Rameau francia operáinak zenei világa. Ezek, az egymástól különböző zenei stílusok valami sosem hallott, különleges és mégis egységes ízvilágú zenei pástétommá álltak össze. Természetesen, azt hogy az adott ária, recitatívo vagy kórus éppen melyik szerző, mely művéből való, csak a barokk zene szakértői, vagy vájt fülű rajongói ismerhették fel. Ám a nem szakértő, de barokk operát valaha hallott közönség számára is meghitten ismerősnek tűntek bizonyos áriák, együttesek.

     A történetet, a librettót Jeremy Sams írta, állította össze, nagyszerű ötlettel két Shakespeare mű ötvözéséből, a Viharból és a Szentivánéji álomból. A színházlátogató közönség számára két ismerős mű szereplőinek kalandjait bemutatva, ezzel megkönnyítette a darab megértését. A barokk operák helyszínéül a szerzők gyakran választottak bűvös, varázsos szigeteket, ahol varázslók, varázslónők cselszövevényeit lehetett megjeleníteni, ezért Prospero szigete a Viharból telitalálatnak bizonyult. A két Shakespeare darab szereplőgárdája ebben az operában még kiegészül további szereplőkkel: Sycoraxal, Caliban anyjával és Neptunussal, a tengerek istenével.

     Ezen a bizonyos szigeten él Prospero a száműzött herceg, és varázsló, lányával Mirandával. Varázsereje segítségével legyőzte, és a legsötétebb erdőbe száműzte a sziget eredeti úrnőjét Sycoraxot és annak fiát a szörnyszülött Calibant, ahol nagyon sanyarú körülmények között tengetik életüket. Prospero kiszabadította fogságából Arielt a szellemet, akit saját szolgálatára kényszerít. Várja, hogy az őt száműző király fia Ferdinánd erre hajózzon, akkor Ariel segítségével tengeri vihart varázsol és a hajótörött herceget a szigeten összehozza lányával Mirandával. Ám Ariel némiképp elügyetlenkedi a varázslatot (sárkányvér helyett gyíkvért használ) és a kiszemelt hajó helyett egy másik süllyed el. Mégpedig az, amelyiken a Szentivánéji álom frissen összeházasodott két szerelmes párja Hermia és Lysander, valamint Helena és Demetrius utazik nászútra. Ebből aztán a szigeten végtelen bonyodalmak sora származik, ugyanis Ariel, kissé átveszi Puck szerepét és összekeveri a szerelmeket és szerelmeseket. A férfiak Mirandába és Hermiába szeretnek bele, a nők persze ezt nem értik. Rövid időre még Caliban is párra lel, akivel a virágos réten – elmondása szerint - nem csak a botanika, hanem a kémia is működött. Ám aztán eljön a kijózanodás pillanata és szegény, elhagyott Caliban anyja karjában sírja ki bánatát. Végül Neptunus segítségével sikerül a parthoz terelni Ferdinánd hajóját. A szerelmesek közül mindenki megleli párját, Miranda és Ferdinánd egymásra talál, Prospero visszatérhet a száműzetésből. Sycorax bosszúért kiált, felelősségre vonja Prosperot és megvádolja, hogy ellopta tőle a szigetét. Neptunus figyelmezteti Prosperot, hogy a szigeten varázshatalma segítségével zsarnokká vált, aki a megszerzett hatalom birtokában mindent és mindenkit megfosztott szabadságától.

     Az előadás látványvilága elképesztő, tobzódik a látványosnál látványosabb megoldásokban. Phelim McDermott rendező, Julian Crouch díszlettervező és Kevin Pollard jelmeztervező hihetetlen gazdagságú előadást valósít meg. Valóban a barokk pompa és mesevilág elevenedik meg a színpadon. Fantasztikus díszletek, meseszép jelmezek segítik az atmoszféra megteremtését. Van itt minden, animáció, video effektek, barokk kulisszák, sötét erdő, tengerpart, virágos rét, tengeri vihar, elsüllyedő hajók, lángot okádó szörny torkává változó háttér, Neptunus víz alatti birodalma, najádokkal, lebegő, úszkáló sellőkkel, és káprázatos udvari pompa az előadás végén. Mindehhez látványos balett jelenetek, és humoros, vicces ötletek áradata társul és növeli a hatást, a szórakoztatást.

     A zenei megvalósítás a MET zenekarának és a vezénylő William Christienek köszönhetően a lehető legmagasabb színvonalú. Az előadás énekes szereplői mind tudásuk legjavát adva, láthatóan élvezik szerepüket.

     Neptunus szerepét az elnyűhetetlen, hangja és alakítókészsége teljében levő Placido Domingo énekelte, arany páncélban, fehér hajjal, szakállal, gyöngyös koronában. Nehéz áriáit kifogástalanul, kora által érintetlen, fényes hangon szólaltatta meg.

     Caliban szörny jelmeze alatt a legutóbbi Don Giovanni előadás Leporelloja, Luca Pisaroni rejtőzött. Remekül alakította a szörnyű külső mögött az érző embert, aki boldogságra vágyik, amit rövid időre megkap, majd a szerelmi csalódás fájdalmát.

     A két szerelmes pár (nevük nem szerepel a kiosztott szórólapon) alakítói remek hanggal és lelkesedéssel vettek részt a játékban.

     Miranda szerepét Lisette Oropesa alakította. Fiatalos, csengő hangon énekelte nehéz áriáit.

     Ferdinand kontratenor szerepében Anthony Roth Costanzo lépett fel, sajnos az ő egyetlen igazi nagy áriájának túlnyomó részéről a közvetítés kisebb technikai hibája miatt lemaradtunk, de a MET közönsége hatalmas ovációval ünnepelte.

     Prosperot David Daniels énekelte, telt, érett kontratenor hanggal. A nehéz áriák sorozata mellett színészileg érzékeltetnie kellett, a valaha humanista, száműzött férfi zsarnokká romlását is.

     Sycorax szerepében a MET mezzoszoprán sztárját Joyce DiDonatot láttuk, hallottuk. Az este egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtotta. Pokolian nehéz áriák sorozatát szólaltatta meg nagyszerűen. Úgy éneklésének, mint színészi alakításának száz színe volt, az elnyomott, szinte állati sorba kényszerített, kirabolt nőn, a fia fájdalmát sirató anyán át, a második felvonás bosszúért kiáltó asszonyán keresztül a Neptunus kérésére megbocsátó királynőig.

     Ariel, a rabul ejtett, szabadulni igyekvő kissé hebehurgya, mindent összekeverő szellem alakítója Danielle de Niese tündéri, csengő, fényes hangjával, virtuóz éneklésével, bájos megjelenésével, huncut mosolyával, könnyed lényével maga volt az üdeség. Az opera végén szabad szellemként, mint egy aranyszínű kis kolibri röppent ki a színpadról.

      Az előadás végén a zsarnokká lett Prospero visszaadja a szigetet jogos birtokosának Sycoraxnak és Calibannak, megbánja zsarnoki tetteit, eltöri varázspálcáját, és bocsánatot kér mindenkitől.

Meseországban jártunk.