Történetek gyerekekről és felnőttekről

Ulickaja mesegyűjteménye.

A gyerekeknek hirtelen felnőttként kell viselkedniük, miközben a felnőttek meglepően gyerekesek néha. Nem véletlen, hogy Ljudmila Ulickaja meséi úgy szólnak a gyerekekhez, hogy közben a felnőtteknek is van mit mondaniuk. Bár orosz vidéken járunk, a saját gyerekkori félelmeinkre és reményeinkre is ráismerhetünk ezekben a történetekben, amelyekben mindig érdemes várni a hétköznapi csodákra.

A népszerű írónak, Ljudmila Ulickajának — a Történetek állatokról és emberekről után - ez a második magyarul olvasható mesegyűjteménye. A hat történet hátterében felsejlik a negyvenes-ötvenes évek Szovjetuniójának szegényes, városias környezete. A megejtő történetek mégis kortól és helytől független módon vallanak a gyerekkor törékeny szorongásairól és szépségeiről, miközben a mesélésben mindig ott az emberség és az együttérzés hangja. Ulickaja meséit Lakatos István — a Dobozváros szerzője — rajzai kísérik.

Ljudmila Ulickaja Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. Végzettségét tekintve genetikus, kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját. Miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben rendületlenül írt is: előbb verseket, aztán filmforgatókönyveket, majd prózát.