Szabadidő magazin - Korunk Zenéje Fesztivál
Szabadidő magazin

Korunk Zenéje Fesztivál

2012. október 14. 19:27 | Zima Richárd

Az új zene egyik legfontosabb fóruma.

Korunk Zenéje Fesztivál 2012.

1974 óta minden év októberének elején megrendezik a kortárs zene egyik legjelentősebb koncertsorozatát, a Korunk Zenéje fesztivált. Az eseménysorozat évről-évre új művek tucatjainak megismertetésére ad alkalmat. Lehetőséget biztosít fiatal komponisták bemutatkozására, és műsorra tűzi a mai zeneszerzés nemzetközi élvonalába tartozó szerzők műveit is. Az új kísérletek mellett a XX. század néhány klasszikus szerzőjének ismeretlen, vagy méltatlanul mellőzött kompozíciója is helyet kap a fesztivál keretében. Az eltelt évek alatt a Korunk Zenéje márkanévvé, és az új zene egyik legfontosabb fórumává vált.

 

A rendezvényt a Filharmónia Budapest Nonprofit Kft szervezte, a koncertek szeptember 30 és október 10 között zajlottak, helyszínük a Magyar Rádió 6-os stúdiója, és az Olasz Kultúrintézet volt. 28 magyar szerző kompozíciója hangzott el, köztük 19 ősbemutató, több mint 400 közreműködő részvételével. Ezek közül két koncertről számolok be.

A Modern Art Orchestra a Rádió 6-os stúdiójában lépett fel október 7-én, egy esős őszi vasárnapon. A szürke időjárás borongós hangulatából már az első akkordok kizökkentettek. A szokatlan, tompított akusztikájú teremben a telt, jazz zenekari hangzás különleges hatást keltett. Az este folyamán elhangzottak Bert Joris, Perico Sambeat, Matus Jakabcic és Julian Joseph művei hangzottak el. A zenekar összetétele: rézfúvós alapokra (tuba, pozan, kürt, szárnykürt és trombita) virtuóz fafúvós szekció épül (szaxofon, klarinét) ezt foglalja keretbe a zongora, a gitár, a dob, illetve a nagybőgő. Mindannyian nagyszerű zenészek, A darabokban tapasztalható kitűnő kontraszt-arányok, dinamikai megoldások mind-mind Fekete-Kovács Kornél, a zenekar művészeti vezetőjének munkáját dicsérik, aki szárnykürtjével - a vezénylés mellett - hanggal is erősítette a zenekart.

 

A debreceni Kodály Filharmonikusok Kollár Imre vezényletével lépett fel az Olasz Kultúrintézetben. Négy kortárs darab hangzott el, ezek között volt opera átdolgozás, és versenymű is. Legtöbbjük valamilyen módon kötődik a Liszt bicentenáriumhoz, például Sáry Bánk: Elrejtett emlék c. művét Liszt emlékének ajánlotta rövid ismertetőjében. A koncerten a zeneszerzők is jelen voltak, mind a négy alkotó nagy tapsot kapott – megérdemelten. A darabokban nem csak különleges, modern harmóniavilág jelent meg, hanem rendhagyó módon szólaltatták meg többször a hangszereket, például alkalmaztak üstdobhoz bőgővonót, a gordonhoz rongyot,a rézfúvósokat pedig brűzölés nélkül, egyszerűen átfújva rajtuk a levegőt alkalmazták egyszer-kétszer (főleg az előbb említett Elrejtett emlékben). Az első műben, Sári József: Kalaposmester c. szvitjében (operája átdolgozása) a zenekar kis létszámban játszott, rengeteg volt a szokatlan, disszonáns akkord, a közönség nagyszerű bevezetőt kapott. Utána könnyedebb falat következett: a Dubrovay László-féle III. zongoraverseny nem vitte túlzásba a modern elemet, hangzására a konszonáns elemek döntő többsége jellemző, (egyébként Liszt szellemisége a darabban egyértelműen felfedezhető). Sáry Bánk már említett művében volt a legtöbb szokatlan hangszerjáték-technika, az egyszerű, laikus hallgató számára nehezebben emészthető, az este „legmodernebb” darabja volt. Különlegessége, hogy a szerző a szimfonikus zenekart tangóharmonikával egészítette ki. Fekete Gyula: Excelsior!- szvitje (az Excelsior - Liszt Ferenc mennybemenetele c. opera fő motívumaiból) méltó befejezése volt az estének. Hangzásvilága, játékossága megismételhetetlen, ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe a szvitet éppúgy, mint az operát. A darab befejezéseképpen monumentális akkordok kíséretében üdvözült Liszt, az emelkedett, ünnepélyes hangulat egészen a buszmegállóig elkísért, mikor elmúlt, jóleső, telítettség-érzés kerített hatalmába. A Kodály Filharmonikusok remekül játszották a helyenként igen bonyolult darabokat

Őszintén remélem, hogy a kortárs komolyzene – mint az idei fesztiválon – a jövőben is kiállja a próbát, és közönségre talál, hiszen ez mutatja meg igazán (nem csak a kritikák), hogy mennyire lehetnek időtállóak ezek a zeneművek.

 

Fotósarok