Wallenberg 100
Megemlékezés Raoul Wallenbergről egy malmői magyar klubban.
Wallenbergről, századik születésnapjáról -természetesen- ez évben Svédország-szerte megemlékeztek, megemlékeznek. A svéd-magyar klubok is készültek erre a megemlékezésre.
Lakatos Júlia, a Hungaroclub titkára, kulturális felelőse, Malmőben, ő hívta meg a Wallenberg-megemlékezésre Stockholmból Kovács Gellértet.
A Svéd Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ), Bihari Szabolcs elnökkel az élen jelentős szerepet vállalt a Wallenberg év programjában. Bihari Szabolcs tagja a Magyar Wallenberg Emlékbizottságnak is.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége is többször megemlékezett Wallenbergről. Bihari Szabolcs előadásával és Bocsor Jenő, Csúzy Gizella nemzetközi hírű, Oscar-díjas, svéd-magyar festőművészek kiállításával.
A malmői Hungaroclub rendezvény két részből állt.
Az első részben Lakatos Júlia mutatta be Wallenberget, a legemberségesebb svéd embert.
A második részben Kovács Gellért a svéd diplomata budapesti tevékenységéről számolt be.
Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született Stockholmban vagyonos svéd családban. Édesapja korai halála miatt neveltetését nagyapja, Gustav Wallenberg diplomata irányította. Középiskolai tanulmányait Stockholmban végezte. Majd az amerikai Michigan-i Egyetemen építészetet tanult.
Munkahelye és munkaköre változatos volt. Dél-Afrikában tisztviselőként dolgozott a Swedish African Company cégnél, Izraelben, Haifán egy holland bank alkalmazottja volt.
1940-ben, amikor visszatért Svédországba-Stockholmban először üzletkötője, majd igazgatója lett a Mellaneuropeiska Handelsaktienbolaget-nek.
Munkája mellett nagybátyja, Jacob Wallenberg magántitkáraként is tevékenykedett az Enskilda Bankházban.
A Wallenberg család ma is az egyik leggazdagabb, legmeghatározóbb svéd familia..Ez a családi háttér adta a lehetőséget, hogy Raoul diplomáciai megbízást kapjon. Követségi titkárrá nevezték ki. Elhagyta a család, a stockholmi élet biztonságát és megérkezett a forrongó Budapestre, azzal a megbizűással,, hogy támogassa a zsidómentő tevékenységet.
A svéd kereskedőcsalád sarja a német megszállás után, 1944 júliusában érkezett Budapestre. és haladéktalanul bekapcsolódott a mentőakciókba. Megszervezte a svéd követség humanitárius osztályát. Ideiglenes útlevelet (provisorisk pass) és a svéd házak lakóinak, svéd nyelvű menleveleket adott ki. Kezdettől szorosan együttműködött a Magyar- és Nemzetközi Vöröskereszttel, a semleges országok diplomatáival, és magyar segítőkkel.
Magyarországon a sikertelen kiugrási kísérletet követő nyilas puccsal a helyzet drámai fordulatot vett, de az embermentők, köztük Wallenberg nem adták fel. Életük kockáztatásával mentették az állandó fenyegetettségben élő tízezreket.
Wallenberg miközben a fasiszták elől mentette embertársait, nem sejthette, hogy rövid időn belül egy másik elnyomó rendszer áldozatává válik. 1945. január 17-én ugyanis a Szovjetunióba vitték, ahonnét már soha nem térhetett haza.