Szeretők, utazók
Morális, verbális és irreális. Almodóvár új filmje.
„Őrületes vígjáték”Agustín Almodóvar
A 80-as évek Almodóvar filmjeit idéző frenetikus komédia, amelyben egy bajba jutott repülőgépen az életüket féltő utasok legbensőbb titkai kerülnek napvilágra. A Pedro Almodóvar által írt és rendezett vígjátékban olyan színészek tűnnek fel, mint Paz Vega (Beszélj hozzám!), Lola Duenas (Volver, Megtört ölelések), Penélope Cruz és Antonio Banderas.
Magyar cím: Szeretők, utazók (16E)
Rendező: Pedro Almodóvar
Szereplők: Penélope Cruz; Antonio Banderas; Paz Vega; Cecilia Roth; Javier Cámara; Lola Duenas
Eredeti cím: Los amantes pasajeros
Nyelv: Spanyol/Magyarországon felirattal
Műfaj: Vígjáték
Korhatár besorolás: Az előzetes korhatár besorolás alapján 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Premier: 2013. március
Trailer: http://youtu.be/Awifk9fbpls
"Három nappal a forgatás kezdete előtt elvesztettem a hangomat (gondolom, túl sokat beszéltem, na meg a nyomorult légkondicionálás miatt). Valami mindig történik velem a forgatást megelőző héten. Ez azt jelenti, hogy készen állunk. A Chavela Vargasszal (az azóta meghalt, legendás mexikói énekesnővel) töltött közös ebédtől eltekintve – ami mindig óriási élmény –, az utolsó három napot úgy töltöttem, mint egy némasági fogadalmat tett szerzetes, ahogy ő mondaná. Filmet rendezni azt jelenti, hogy egész nap beszélsz, általában egyszerre több emberrel. A rendezői munka abból áll, hogy kérdések százaira válaszolsz minden nap, akár tudod a választ, akár nem. A stábnak szüksége van a válaszaidra, hogy dolgozni tudjanak, még akkor is, ha tévedsz.
A Szeretők, utazók egy csapat emberről szól, akik egy repülőgépen ragadnak, a külvilágtól elzártan. A forgatókönyvet úgy kezdtem el írni, mint egy komikus szösszenetet, és végül egy morális, verbális és irreális vígjáték lett belőle.
Igyekeztem a realitást félretenni, bár az időnként belopódzik anélkül is, hogy észrevennéd. Nem volt semmilyen tudatos filmes referencia a fejemben a történet születése közben. A színház, a televízió és a klausztrofóbiám sokkal inkább jelen vannak benne, mint a mozi. Azok közé a rendezők közé tartozom, akikre akkor is hatással van a televízió, ha nem nézik. Az új televíziós narratíva egyszerre tölt el félelemmel és nyűgöz le.
Akármiről is legyen szó, a szavak a főszereplők. Sosem titkoltam, hogy kezdetben nagy regényíró akartam lenni. Miközben vártam a pillanatra, gyakorlásképpen írtam pár forgatókönyvet. Aztán telt-múlt az idő, és nem lett belőlem nagy regényíró, még csak író sem. Azt hiszem, leginkább a legutóbbi forgatókönyveimben vehető észre a nosztalgia a regény narratívája iránt, de a Szeretők, utazók mégis inkább a színház iránti nosztalgiámból született. Filmjeim sokkal tartoznak a színháznak, tele vannak kétszemélyes jelenetekkel, és időnként leplezetlen monológokkal. Ebben a filmben több karaktert szerepeltetek, mint szoktam, de minden eddiginél kisebb térben.
Számos film készült csapdába esett emberekről, akik nem tudnak elmenni onnan, ahol éppen vannak (és a televízió is tele van klausztrofóbiás túlélő versenyekkel), Buñuel Öldöklő angyalától Rodrigo Cortés Élve eltemetve című filmjéig. Utóbbiban a cselekmény az elképzelhető legkisebb helyen történik, egy koporsóban. Amilyen nagy a kihívás az eltemetett ember számára, éppolyan nagy a rendezőnek, aki elmeséli a történetet.
Az én utasaimnak szánt kihívás abban áll, hogy meg kell küzdeniük saját izgalmukkal, félelmeikkel, szellemeikkel a technológia segítsége nélkül (ezt nehéz manapság elképzelni); szórakoztató, informáló, kikapcsolódást segítő képsorok nélkül. Lemeztelenedve, iPhone, videó vagy film, Internet, iPad nélkül, magukra hagyatva, idegenek gyűrűjében. Az olvasástól eltekintve a csapdába esettek egyetlen fegyvere a szó. A szavak segítségével kapcsolatot teremthetnek, kiereszthetik a gőzt, hazudhatnak, akár maguknak is, és elismerhetik, hogy hazudtak; csábíthatnak és elcsábulhatnak, megoszthatnak egymással dolgokat, harcolhatnak a félelem ellen, a magány ellen és a halál ellen. Szégyentelen, szánalmas, mesterkélt, vicces, túlzó, törékeny, öntelt, megtört, hedonista, teljesen szabad és mindenekfelett szórakoztató szavakkal (bocsássa meg nekem Borges, hogy ennyi jelzőt használtam).
Ebben a kalandban csodálatos színészek és filmesek tartottak velem. José Luis Alcaine operatőr a világítás mestere, Pepe Salcedo a legjobb vágó, akiről csak álmodtam, Alberto Iglesias pedig a zeneszerzőm volt.
A Szeretők, utazók a 19. filmem. Csak annyi mondhatok, hogy a szenvedély és a bizonytalanság ugyanúgy megvan bennem, mint mindig. Éppen úgy érzem magam, mint a Pepi, Luci, Bom… idején, csak sokkal több az ősz hajszálam."
