Jonas Kaufmann

Új CD Wagner bicentenáriuma alkalmából.

     Napjaink egyik legnagyobb sztártenorja Jonas Kaufmann a Wagner bicentenárium alkalmából új CD-vel jelentkezett nemrégiben, melyen kizárólag Richard Wagner szerzeményeiből énekel. Kaufmann baritonális, sötét színű hőstenorján szólalnak meg a Wagner operák ismert részletei. Így Siegmund monológja a Walkürből (melyet nemrégiben láthattunk a Metropolitan operából élőben, szintén Kaufmann remek főszereplésével).

A következő szám a Siegfried című zenedrámából egy erdőzsongásos lírai részlet. Ezt egy korai Wagner mű, a (sajnos) ritkán játszott, vagyis inkább alig játszott Rienzi c. operából a híres részlet: Rienzi imája követi. Majd az úgynevezett római elbeszélés a Tannhäuserből, Stolzingi Walter dala a Nürnbergi mesterdalnokokból és a Grál elbeszélés a Lohengrinből hangzik el. Eddig ez egy konvencionális program, sok tenorista sokféleképpen elénekelte már ezeket a részleteket. Kaufmann előadása minden eddigivel felveszi a versenyt. De (számomra) a lemez fő érdekessége ezután következik. Kaufmann olyasmivel próbálkozik, ami valóban ritkaság. Wagner úgynevezett Wesendonck dalait énekli el és ez a teljes lemez legkülönösebb részévé, mondhatni dramaturgiai csúcspontjává lesz.

Közismert, hogy Wagner kalandos élete során, forradalmi tevékenysége miatt menekülésre kényszerült, így jutott el Svájcba, Zürichbe, ahol is megismerkedett Wesendonck bankár-üzletemberrel, aki szállást, menedéket adott számára, és ami szintúgy fontos, anyagi támogatást. Wesendonck felesége a szép és művelt Mathilde rövid időn belül beleszeretett a zeneszerzőbe, aki bár nős lévén, egy megunt házasságban, de feleségétől távol élve, természetesen viszonozta az asszony érzelmeit. A szerelmi viszony addig tartott, amíg Wagner amúgy is féltékeny felesége Minna, Zürichbe nem érkezett és rövid időn belül fel nem fedezte a titkolt kapcsolatot. Ekkor Wesendonckhoz sietett és mindent elmondott neki. Így aztán a Wagner házaspárnak el kellett hagynia a zürichi menedéket. A Mathildével folytatott szerelem megihlette Wagnert és ekkor érlelődött meg benne a Trisztán és Izolda hatalmas, mindent elsöprő szerelmi szenvedélyének végtelen dallamáradata. Mathilde Wesendonck amatőr költő lévén néhány versét odaadta Wagnernek, aki közülük ötöt megzenésített, zongorakíséretes dalokat írt belőlük, természetesen női hangra, mintegy tanulmányként a Trisztánhoz. Ezek a híres Wesendonck dalok: Der Engel (Az angyal), Stehe still! (Ne tovább), In Treibhaus (Melegházban), Schmerzen (Fájdalmak), Träume (Álmok). A zongorakíséretes dalokat írta át később nagyzenekarra a neves karmester Felix Mottl.

     Ezeket a női hangra írt dalokat énekli most el a lemezen ezzel a nagyzenekari kísérettel Jonas Kaufmann és megtörténik a csoda. Ugyanis a megszokott női sors, női élet, női lélek helyett sikerül megszólaltatnia a dalok másik, férfias oldalát. Kaufmann sötét tenorhangja egy fájdalmas férfivilágba repíti a hallgatót, olyan világba, amely szinte Schubert Winterreise dalciklusának mély melankóliáját és élettől való búcsúzását idézi meg és fel, az amúgy sem túl vidám tematikájú lemezen. Némely dal trisztáni szenvedéllyel szólal meg, mások lágyabban, líraiabban, de mindegyik a lemondásról, az elválásról, az idegenségről, a magányról és főként az elmúlásról mesél. A dalciklus nem egészen húsz perce alatt Jonas Kaufmannt nem a könnyes-giccses siránkozás, hanem a csöndes rezignáció, a remények elvesztésének, az álmok összeomlásának útján, a trisztáni elvágyódás és örök éjszaka utáni vágy útján kísérhetjük végig. Ezzel a dalciklussal tűnik ki a szokásos Wagner lemezek sorából és válik a bicentenárium kiemelkedő eseményévé Jonas Kaufmann lemeze.

„Álmok….mintha téli hóra/ Tavasz napja csókot ejt,/S mire kél a déli óra,/már a zsenge fű kikelt,/S közte rózsák szirma sarjad./ Rózsák illatálma száll,/ Kebled lángján mind elhalnak/ Rájuk sírhant csöndje vár.”