Concerto Grande 2
Elgar, Lalo, Richard Strauss a Művészetek Palotájában
November 25-én 19.30-kor a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartották a Concerto Grande sorozat következő koncertjét. A hangversenyen Leon Botstein vezényelt, és közreműködött Perényi Miklós, csellóművész.
Perényi Miklós zenészcsaládban született. A budapesti Zeneakadémia után a római Santa Cecilia Accademián is diplomát szerzett 1962-ben. 1974 óta tanít a Liszt Akadémián, s a koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Repertoárja a barokktól a kortárs művekig terjed. Munkásságát kétszer is Kossuth-díjjal ismerték el.
Leon Botstein Zürichben, Svájcban született. Amerikai karmester, zenetudós, egyetemi tanár, az amerikai Bard College rektora, a Central European University igazgatóságának elnöke, az Amerikai Szimfonikus Zenekar és a Jeruzsálemi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. A világ leghíresebb zenekarainak élén vezényelt, a Concerto Budapesttel utoljára 2011-ben dolgozott együtt.
A műsorban Elgar In the South „Alassio" op.50 című művét, Lalo Csellóverseny op.76 darabját és Richard Strauss Don Quixote op. 35. zenéjét hallhattuk.
Elgar 1903-1904 telét családjával együtt az olasz tengerparton, Alassio városában töltötte. Hosszú sétákat tett, és a vidék, az épületek, valamint a város története nyújtottak inspirációt a nyitány megszületéséhez. A premierre 1904. március 16-án került sor a Covent Gardenben, az „Elgar Fesztivál" harmadik napján.
A maga korában nagyra becsült, spanyol származású francia zeneszerző, Édouard Lalo elsősorban Spanyol szimfóniájának és operájának, az Ys királyának köszönheti ismertségét. Gordonkaversenyét 1876-ban komponálta. A nyitótételt lassú bevezetés előzi meg, melynek zenei anyaga a gyors részben is alapvető jelentőséggel bír. A spanyol kolorit meghatározó ebben a művében is.
Richard Strauss 1896 nyarát feleségével együtt Firenzében töltötte, itt kezdte foglalkoztatni egy zenekari darab megírása Cervantes lovagregénye alapján. A darab bemutatójára 1898-ban került sor Kölnben. Először a vonóskar szólaltatja meg azt a témát, mely a búsképű lovag megszemélyesítője, és későbbiekben a szólócselló dallama lesz, míg Sancho Panzát brácsaszóló jeleníti meg. A zene tökéletesen ábrázolja a regény történéseit.
