Igor herceg
Borodin operája a háború erkölcsi és anyagi rombolásáról
Néha az élet különös aktualitást tud adni egy-egy színházi előadásnak. Éppen azokban a napokban, amikor Ukrajna a polgárháború szélére sodródhat, a véletlen úgy hozta, hogy a Metropolitan opera legújabb élő adásaként Borodin: Igor herceg c. művét láttuk az Uránia moziban. A 12. századi történet az oroszok és a polovecek közötti hadakozásról, Igor herceg seregének pusztulásáról és Putyivl, ősi orosz város tatár ostromáról mesél.
A mű, Borodin operája az Ének Igor hadáról c. orosz hősmonda alapján készült. A szerző közel húsz évig dolgozott az operán, de mégse tudta befejezni. A hangszerelést Borodin halála után Rimszkij-Korszakov és Glazunov fejezték be. Az operának tulajdonképpen nincs végleges színpadi változata, a jelenetek sorrendje előadásonként fel-felcserélődhet.
Az előjáték helyszíne egy hatalmas csupasz terem, itt gyülekeznek Igor herceg hadba induló seregei, öltözetük leginkább az 1914-es világháború katonai egyenruháit idézi meg. A seregek indulását baljós előjel, napfogyatkozás késlelteti. (Ez a napfogyatkozás történelmi tény: 1185. május 1-én történt) Igor (második) felesége Jaroszlavna és az egész nép könyörög a hadjárat elhalasztásáért, de a herceg fiával Vlagyimirral együtt elindítja a csapatokat. Feleségét és Putyivl népét sógorára, Galickij hercegre bízza.
A színváltozás alatt, mint valami dokumentumfilmet, fekete-fehér felvételeket látunk a katonák szenvedéseiről, félelmeiről, tüzérségi tűzről, sebesültekről és halottakról. A sebesültek között látjuk magát Igor herceget. Amikor a függöny felmegy, hatalmas pipacsmező tárul a szemünk elé, ez jelképezi a kiömlött vért és lesz a helyszíne az első felvonásnak, tulajdonképpen Igor látomásának, lázálmának. Az ismétlődően vissza-visszatérő fekete fehér képek mellett megjelenik néma szereplőként az otthonmaradt Jaroszlavna, Igor felesége is. Látjuk Koncsak kán lányát, aki kölcsönös szerelembe esett Igor fiával Vlagyimírral, halljuk szerelmes éneküket is. Igor visszautasítja a szökés lehetőségét, inkább marad fogoly, mint lesz szószegő szökevény. Koncsak kán vendégének tekinti a fogoly herceget, felajánlja barátságát. Ekkor következik a híres polovec táncok jelenete. Ezúttal elmarad a nagyoperai balett-látványosság. Nincs polovec tábor sátrakkal, egzotikus harci díszbe öltözött, harci színekkel kifestett harcosokkal és rosszabb revüműsorok keleti táncosnőit idéző jelmezekbe öltöztetett táncosnőkkel. Ehelyett a hatalmas pipacsmezőben félmeztelen fiúk és lenge ingekbe öltözött lányok táncolják, a fiatalság, az életöröm és a szerelem virtuóz táncait.
A második felvonás helyszíne ugyanaz, mint az előjátékban, a csupasz palotaterem. Jaroszlavna, hosszas monológjában énekli el fájdalmát, aggodalmát, magányát és vágyódását férje után. Ekkor a szöveg szerint fiatal lányok érkeznek, - szöges ellentétben a közeli képen látható valósággal- és bepanaszolják Galickij herceget, aki részeges társaságával elrabolja a lányokat és rettegésben tartja a város lakosságát. A hercegnő védelmét kérik. Galickij herceg mindannyiunk által jól ismert figura. Hatalmával visszaélő, pökhendi mini-diktátor, aki meg van győződve arról, hogy neki mindent szabad, nyeglén, kigombolt zubbonyban, fogpiszkálóval a szájában fenyegeti meg húgát, hogy zárdába csukatja. A következő képben láthatjuk amint palotájában, ételben, de főleg italban tobzódva, pisztolyaikkal levegőbe lövöldözve, nőkkel erőszakoskodva tölti idejét csatlósaival, kiszolgálóival és talpnyalóival. Közben Gszak kán tatár hordái elkezdik ostromolni a védtelen Putyivl városát. A nagy zűrzavarban Galickijt lelövik, hatalmas robbanással és belövés miatt a terem beomló tetejének látványával ér véget a felvonás.
A befejező felvonás helyszíne az előbbi terem, ám ezúttal csak romok, leomlott falak, törmelék, olajoshordóban, rossz fürdőkádban égő tűz, szál dróton pislákoló villanyégő, szétdobált tárgyak láthatók. Az elcsigázott, csapatai pusztulása miatt lelkifurdalástól gyötört Igor herceg, vonszolja be magát, mégiscsak megszökött Koncsak fogságából. Leroskad és felrémlik előtte és előttünk a jelenet, amikor fia Vlagyimir, szerelme Koncsak lánya könyörgésére megtagadta a hazatérést és a polovec táborban maradt. A magába roskadt herceget felismerik és Jaroszlavna valamint Putyivl lerongyolódott népe örömujjongással fogadja, ő azonban nem tud úrrá lenni a háború szörnyűségei, az elpusztult sok ezernyi fiatal élete fölötti bánatán. Végül a harangnak kinevezett rozsdás vasrúd hangjára lassan felkel, görnyedten elkezdi elhordani a romokat, az elgyötört emberek követik példáját, miközben odakinn felkel a nap.
A Met ismét nagyszerűen szóló zenekarát Gianandrea Noseda vezényelte. Egyaránt hallhatóvá tette a zene orosz egyházi és népzenei fogantatású dallamvilágát, a polovec világ keleties hangzását és a népszerű polovec táncok fergeteges hangulatát.
Igor herceget, a címszereplőt Ildar Abdrazakov alakította tökéletes hangi állapotban, erős színészi jelenléttel. Felesége, Jaroszlavna poétikus szerepét Okszana Dika énekelte hangilag kifogástalanul, talán csak a színészi kisugárzása hagyott bennünk némi hiányérzetet, igazán sem a fejedelemasszony fenségességét, sem a feleség fájdalmát, sem a bátyjával szembeszálló nő haragját nem tudta meggyőzően megjeleníteni. Koncsakovna szerepében mutatkozott be Anita Rahvelisvili, aki hanggal és temperamentummal egyaránt győzte szerepének két hatásos jelenetét. Galickij herceg tenyérbemászó karakterét tökéletesen alakította és remekül énekelte Mihail Petrenko. Koncsak kán egyjelenetes, egyáriás szerepében, kitűnően helyt állt Stefan Kocán. Vlagyimir herceg, Igor fia tenorszerepében némi kis hangi kisiklással Szergej Szemiskur mutatkozott be. Külön szólni kell a Met ragyogó énekkaráról, mely a hatalmas kórusjelenetekben az este egyik meghatározó főszereplőjévé vált.
Dmitrij Csernyakov rendezése elég messze került a hagyományos, hősies, eposzi, dicső múltat képeskönyvszerűen bemutató rendezésektől. De ezzel talán többet mond el az emberről, a jellemekről, és a háború,- bármely háború- erkölcsi és anyagi rombolásáról szóló akaratlanul is aktuális példázattá válik.
