Szabadidő magazin - Ádvent Berlinben
Szabadidő magazin

Ádvent Berlinben

2009. december 3. 18:08 | Gold György

Emelet-magas Télapó int búcsút.

                                                 Az Arany Prága tornyai csillognak a déli napfényben. November végi napsütésben közeledünk Berlinhez. Mire oda érünk, este van. Másnap reggel autóbuszos városnézés.  Kelet Berlin, Nyugat Berlin. Nem is olyan régen még két város, két világ. Éppen húsz éve, hogy a hírhedt fal ledőlt. Ma turisták ezrei keresik nyomait. Darabjait hamisítják. Még postai képeslapok mellékleteként is kapható kis faldarabka, törmelék, persze borsos áron. Fal-nosztalgia.

   Berlin furcsa város. Nincs egységes arculata. A háborús pusztulás után a foghíjakat beépítették. Hol így, hol úgy. Van minden: szocreál, kapreál, lakótelep NDK módra és lakótelep NSZK módra.  Aztán jött a nyolcvanas évek építészeti divatja a mára elavult úgynevezett: neo-snassz.  Majd az egyesítés utáni modern építészet. Némely épület jól sikerült, pl. az újjáépített Reichstag hatalmas üvegkupolája. Belülről, mint egy űrhajó belseje, az üvegen keresztül  csodás kilátás Berlinre.  De a legtöbb új kormányzati épület minimalista, hideg, rideg, barátságtalan.  Ami a régi korokból műemlékként megmaradt, szépen újjáépítik, ám a birodalmi stílus sem az építészet történetének csúcsa.

   A legszebbek a parkok, még így ősz végén, tél elején is. És persze este is minden más. Két gyönyörűen kivilágított, elegáns főutca: keleten a híres Unter den Linden, nyugaton a gazdag Kurfürstendamm.

   A Múzeumsziget világhíres múzeumai. Elsőként persze, hogy a Pergamon Múzeum. Minden úgy van, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Megnézzük a Pergamon Oltárt, a milétoszi városkaput, a babiloni Istár kaput és falakat, asszír domborműveket és szobrokat. Majd az iszlám gyűjtemény csodái. Amit Kelet csak nyújtani tudott. Fafaragások, kerámiák, ötvösművek, szőnyegek, szőttesek, hímzések.  Talán a legelképesztőbb, a hihetetlen kőcsipkés Mshatta-i palotafal maradványa, melyet a jordániai Amman mellől hoztak Berlinbe. A puha, rózsaszínű kőből virágos-, és szőlőskertek kifaragva. .

   Egy hónappal ezelőtt nyílt meg az úgynevezett Neues Múzeum. Eddig rom volt, most fejezték be újjáépítését. Maga az épület egészen különleges. Ami megmaradt azt meghagyták, de semmit nem hamisítottak. Óriási terek, gyönyörű, csupasz téglafalak, nem pótolták új vakolattal. A hatalmas térben hófehér, szépen ívelt, modern lépcsőház visz az emeletekre. Néhány helyen megmaradtak az eredeti folyosók, boltívek, oszlopok, freskódarabok, ezek megtisztítva, de nem kipótolva láthatók. Máshol, a több emelet magas térben fehér, modern oszlopok nyúlnak a földszinttől az üvegtetőig és tartanak két-három kiállítási szintet, melyekről körben lelátni az alsóbb szintekre egészen a földszintig és láthatók az eredeti falakon megmaradt freskómaradványok is. Nagyvonalú, elegáns terek, régi és új nagyszerű találkozása. Szerteágazó, gazdag gyűjtemény. Járjuk a folyosókat, termeket. Az egyiptomi gyűjtemény tárgyai között sétálunk, aztán egyszer csak egy lesötétített teremben, üvegvitrinben, megvilágítva egyetlen tárgy, egy 50. cm. magas, festett mészkő mellszobor:  Nofretete, Nefertiti vagy Nofertiti.  Világcsoda. Miatta (is) zarándokolnak ide emberek ezrei. Megbűvölten állunk előtte. Évezredeken át megőrizte finom szépségét, különleges mosolyát. Nem fog rajta az idő. Az örök női szépség. Goethe szavaival: Das Ewig Weibliche. Vele pontosan szemben, egy hosszú teremsor túlsó végén áll Héliosz, görög napisten hófehér márvány szobra. A két szobor pillantása találkozik a látogatók tömegei fölött. Két távoli kor, két csodálatos kultúra, két pompás műalkotás találkozása.

   Másnap egy másik kor csodái. Potsdam palotái és kastélyai. Reggel esik az eső, de bevált az erdélyi közmondás miszerint: „reggeli vendég nem marad estig”. Mire odaérünk, ragyogóan süt a nap. Óriási park, persze most kopár, de még így is látványos. Egy szerencsétlen ember, de nagy uralkodó lakhelye.  II. (Nagy) Frigyes, porosz uralkodó. Apja, a szigorú katonakirály,  I. Frigyes Vilmos csak a hadseregnek élt és katonás szellemben, porosz nevelési elvek szerint irányította környezete életét is. Frigyesről már fiatal korában kiderült, hogy ő más. Művészet, zene, irodalom és szépségkedvelő, finom lelkű fiatalember, aki saját neméhez vonzódik. 

18 évesen, barátjával (szerelmével) szökni akar  apja nyomasztó katonai fegyelme, és  a porosz nevelési drill elől. Leleplezik. Elfogják. Barátját a szeme láttára lefejezik. Kényszerű házasság, utód nélkül. Beletanul az uralkodásba. Felépítteti saját kisvilágát a potsdami kastélyt és parkot.  Sanssouci, gond nélkül.  Ide menekül az uralkodás gondjai és családja elől. Csak férfi vendégeit fogadja itt. És barátját,Voltaire-t. Majd Voltaire hirtelen eltávozik Potsdamból. A király egyre magányosabb. Ezután kutyái a legjobb barátai. Kívánsága, hogy bárhol is hal meg ide, a parkba temessék, kutyái mellé. Teljesül. A kastély előtt egyszerű kőlap, rajta felirat: Friedrich, der Grosse: Nagy Frigyes. A kőlapon friss virágok. Mellette a kutyák sírkövei.

   Séta a hatalmas, romantikus parkban.  Nagy palota, kínai teaház, arany szobordíszei    csillognak a napsütésben.  Díszkutak, Orangerie, tavak, hattyúk, vadmadarak, műromok.

Néhány kilométerrel távolabb, de szintén Potsdamban, egy másik történelmi helyszín. Nagy park közepén, tó partján, favázas, valódi angol udvarház. Cecilienhof. Itt tartották 1945 július 17-e és augusztus 2-a között az úgynevezett potsdami konferenciát  Harry S.Truman, Clement Attlee és Sztálin részvételével, melyen meghatározták Németország és Európa háború utáni sorsát. Az udvarház egyik szárnya ma kis hotel. 

   Vissza Berlinbe. Beesteledett. Karácsonyi vásár a Kurfürstendammon. Kivilágított bódéváros. Kapható minden karácsonyi kellék és ajándék: kézimunka, ablakdísz, mézeskalács, terítő, ruhanemű, játék, karácsonyfadíszek, kerámiák, angyalok tömegei, fafaragások, édességek. Van itt korcsolyapálya, óriáskerék, bábszínház, mini hullámvasút. Mesevilág. Szól a zene, száll a kacagás. Forralt bor, sülő kolbász, és gesztenye, vaníliás sütemények illata. Embertömeg, színes forgatag.

   Káprázatos fények, az úttest közepén hatalmas karácsonyfa. Az Emlékezés Temploma, a Gedechniskirche romjai és modern harangtornya színes fényekkel megvilágítva. Emelet- magas, piros ruhás, világító, neon télapó (21. század) int búcsút nekünk.

   Christopher Isherwood világhírű könyvének –amelynek alapján a Kabaré c. musical és film készült- címével köszönünk el a várostól:

                                                                    Isten veled, Berlin.

 

Fotósarok