Az év civil hősei
Fair Society Díj a HETI BETEVŐ csapatának
A Fair Society Díj kuratóriuma (Csányi Vilmos, Ferge Zsuzsa , Klein Dávid, Sándor Erzsi, Vekerdy Tamás) – kiegészülve a tavalyi nyertes Szárnyas Fejvadász Facebook-csoporttal – 2014-ben a HETI BETEVŐ csapatának ítélte oda a díjat, amely önkéntes társaság ebédet oszt rászorulóknak vasárnaponként.
2013. március 15-én alkotók, újságírók, kommunikációs és kulturális szakemberek megalapították a Fair Society Díjat. Ezt az időjárás okozta emlékezetes katasztrófahelyzetben kialakult civil szolidaritás inspirálta. Önkéntesek százai, ezrei – mindenféle felszólítás nélkül, maguk megtalálva a segítségnyújtás lehetőségeit és saját tevékenységüket hatékonyan megszervezve – segítettek a bajbajutottaknak, amivel azt a napot a civil szolidaritás nemzeti napjává tették.
A díjjal az alapítók az egymás tiszteletén, megsegítésén alapuló magatartást és gondolkodásmódot, a humanista értékek terjesztését, a példaértékű emberi cselekedeteket szeretnék elismerni. Meggyőződésük, hogy a tolerancia, a szolidaritás, az együttérzés, a segítőkészség és a másikra figyelés az igazi értékálló elvek.
A díjkiosztóra a Mozsár Kávézóban került sor, ahol a Szakértő Zenekar gondoskodott a jó hangulatról.
A laudációt Sándor Erzsi tartotta:
Önkénteseik 2013 decembere óta hetente, vasárnaponként 200 embernek biztosítják a heti betevő falatot. Magányosoknak, családosoknak, fiataloknak, időseknek, gyerekeknek.
Tavaly november táján Róder András a Kisüzem szakácsa elmélázott két fazék között. Miközben ő kilószámra főzi az ételt a romkocsma hagyományosan merengő népének, másoknak máshol nem jut semmi! Holott egy sör árából kijönne egy tál étel. Ez nem lehet tétel azoknak, akik ezt maguktól még nem sajnálják! Gera Melinda biológus, Kisüzem- és romkocsmalakó azonnal felkarolta az ötletet, ezért nagyobb befőttes üvegek jelentek meg a VII. kerületi Romkocsma Köztársaság önálló egységeiben, amelyekre nagy betűkkel ráírták: not for tip! Meg azt is: önkéntesek vagyunk, a 7. kerület az otthonunk, rászorulóknak gyűjtünk, hetente kiadós egytálételeket főzünk.
Mert akkor már meg is főzték. Mindjárt ketten is, Róder András és Pink Péter, a Kisüzem két szakácsa. Aztán beszálltak újabb önkéntesek és tényleg jöttek a rászorulók, majd az önkéntes adományozók is. Hiszen az adakozók felelőssége óriási. Nem lehet egyszer adni, és nem lehet rendszertelenül sem. A Kisüzemhez csatlakozott a Hoppá és a Kőleves is, és alkalmanként 30 önkéntes.
Szükség volt rájuk. 40 kiló krumplit, 10 kiló hagymát, sok füzér fokhagymát megpucolni szombatonként, aztán a hozott süteményeket kiporciózni, szétzacskózni, teát megfőzni, szörpöt kavarni, és vasárnap, a 2-kor megkezdett ebédosztáshoz állókkal már negyed kettőkor beszélgetni. Az osztás végeztével szemetet gyűjteni, eltüntetni minden nyomát annak, hogy hetente 200 rászoruló embernek ők biztosítják a Heti betevőt.
A Heti betevő jó esetben hamarosan egyesület lesz. Egyelőre nincsen területfoglalási engedélyük, nincsenek közegészségügyi papírjaik, nem hordanak magukkal háromtálcás mosogatót csöpögtető rendszerrel, nem diplomás szociális munkások. Eddig csak a családjukon tesztelték a süteményeiket, semmijük sincs, csak együttérzésük és segíteni akarásuk. Hozzá egy kis düh, egy kevés elemi felháborodás, valamennyi jog- és társadalmi érzékenység, és a Heti betevőre fordított szabadidejük. Közöttük jó néhány újságíró, akik megtapasztalhatták, hogy a legfontosabb leleplező riportjaiknak sincs akkora és kézzelfogható eredménye, mint egy tányér ételnek, amit a rászorulóknak osztanak ki.
Rászorulóvá mindenki, bármikor válhat. Hajléktalantól nyugdíjas franciatanárnőig széles a skála.
A 2014-es Fair Society Díjat a Heti betevő kapja, mert önként, minden ellenszolgáltatás nélkül, a szabadidejüket áldozzák arra, hogy egy társadalmi igazságtalanság okozta sebet enyhítsenek, ha eszközeikkel orvosolni nem is képesek. Ráadásul sohasem tudhatják, mikor lesznek kénytelenek ők is beállni abba sorba, amelyik most vasárnaponként előttük kanyarog.
