Menekülés Sanghajba
A Budapesti Történeti Múzeum és a Szegedi Konfuciusz Intézet közös kiállitása.
A Budapesti Történeti Múzeum és a Szegedi Konfuciusz Intézet közös rendezésben Menekülés Sanghajba (1938-1948), Sanghaj és a zsidó menekültek – Komor Pál, a zsidómentő magyar diplomata címmel kettős kiállítás nyílt 2014. június 27-én.
Az 1930-as évek elején a fasizálódó Németországban és Európában egyre nehezebbé vált a zsidó lakosság élete, ezért mind többen akartak biztonságos helyre távozni. A nyugat-európai országok és az Egyesült Államok azonban nem tudtak, vagy nem akartak több bevándorlót befogadni. 1938-ban, az úgynevezett Kristályéjszaka után az élni kívánó zsidóknak mindenképpen el kellett hagyniuk Németországot. Akkor találtak rá Sanghajra, ahova nem kellett vízum a beutazáshoz, mert különös története folyományaképpen nyitott város volt. Így megindult az európai országok zsidó menekültjeinek áradata Kína felé. Egy részük hajóval utazott Olaszországból, amíg a háborús helyzet engedte, más részük pedig a Szovjetunión keresztül vonattal érkezett Kínába. Az ekkorra négymilliós város körülbelül tizennyolc-, húszezer zsidó menekültet fogadott be. Az ő utazásukat és sanghaji életüket mutatja be a kiállítás.
A korábban érkezett menekültek helyzete Sanghajban tűrhetően alakult, be tudtak illeszkedni, egzisztenciát alakítani és normális életet tudtak élni. A város japán megszállásával a már ott élő és a később érkező menekültek élete nehezebbé vált, ugyanis Japán, a hitleri Németország szövetségeseként korlátozó intézkedések bevezetésére kényszerült. A menekültek nem hagyhatták el a szűk városrészt, a Hungkou negyedet ahol összezsúfolták őket az ottani kínai lakossággal, ezért élelemhiány következett be és a rossz higiénés helyzet miatt járványok, törtek ki. A nemzetközi szervezetek megszervezték a menekültek anyagi és élelmezési segélyezését, valamint orvosi ellátását. Ám a háború miatt ez egyre nehezebbé vált és mindennapossá lett az úgynevezett sanghaji gettóban az éhezés. Ennek ellenére a majd húszezer zsidó menekült túlélte a háborús éveket, Japán kapitulációját és 1945 után dönthetett a távozás vagy maradás mellett.
A kiállításon belül egy külön kis kiállítás emlékezik meg Komor Pálról és munkájáról. Az 1938-ban létrehozott első segélyszervezet az ún. Nemzetközi Bizottság volt, melyet Komor-bizottságként is ismertek. Irányítója az 1898 óta Sanghajban élő magyar üzletember és diplomata Komor Pál volt, aki később a legális okmányok nélkül élő, hontalanokká vált menekülteket nyilvántartásba vette, a saját aláírásával ellátott személyi igazolványokat adott ki számukra, így hivatalos okmányhoz és legális léthez juttatva őket. Ezt az igazolványt úgy a sanghaji városi tanács, mint a japán hatóságok és a külföldi konzulátusok elfogadták. Körülbelül 16 ezer igazolványt adtak ki 1941 végéig.
A Sanghaji Zsidó Menekültek Múzeumának fényképanyagából, dokumentumaiból megismerhetjük ezeknek a menekülteknek az életét, körülményeit, az úgynevezett sanghaji gettó lakóinak nehéz és boldogabb pillanatait, életük további alakulását, néhány esetben háború utáni sorsukat. Ezzel a Holokauszt évfordulóhoz kapcsolódó kiállítással a közelmúlt történetének egy eddig alig ismert, távoli epizódja kap nyilvánosságot a Budapesti Történeti Múzeum kiállítótermében.
