Szabadidő magazin - Varázsfuvola premier
Szabadidő magazin

Varázsfuvola premier

2010. január 4. 18:19 | László Zsuzsa

Más, mint a hagyományokhoz szokott közönség eddig látott.

Karácsony első napján rendkívüli premier zajlott a Vígszínházban.

Vass Lajos, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a következőket nyilatkozta az eseményről:

-  Az Operaház és a Vígszínház első közös bemutatója évadunk egyik legjelentősebb eseménye. Együttműködésünk fontos, mert kettős küldetést valósít meg: lehetővé teszi, hogy az operarajongók ezentúl új, hasonlóan  nívós helyszínen is látogathassanak operaelőadást, a Vígszínház közönsége pedig megismerheti az opera világát. A varázsfuvola családok ezreit várja a szezonban, hiszen az Opera huszonnégy előadással lesz jelen a Vígben.

A hármas szereposztásban színre kerülő produkciót  Marton László rendezte. Emanuel Schikaneder szövegét zseniális zenéjével Mozart tette halhatatlanná. A Varázsfuvola az egyik legtöbbet játszott Mozart mű hazánkban. Ősbemutatója 1885. szeptember 29-én volt, s azóta tizenhárom felújítást ért meg a fővárosban.

Ez a 2009-es színrevitel azonban egészen más, mint amit a hagyományokhoz szokott operai közönség eddig látott. Sajtónyilatkozatában Marton László érdekesen és elgondolkodtatóan beszélt Mozart remekművéről:

- A színpadon az énekesek gondolatokat közölnek. Itt a szöveg és a zene együtt páratlanul izgalmas színházi látomás, szellemi utazás, amint mondani szokás: utazás a sötétségből a fénybe, a tudatlanságból a tudásba…A varázsfuvola a felnőtté válásról szól! Arról, hogy a darab ifjú, még majdnem gyerek hősei, Tamino és Pamina hogyan válnak ebben az utazásban felnőtté.

Érthető, hogy ezek után kíváncsian vártam az előadást. Az is igaz, hogy egy kis félelem is volt bennem, hiszen az elmúlt időszakban bőven láttam-hallottam olyan „modernek” „korszerűnek” kikiáltott rendezést, ami csak elriasztott, nemhogy kedvet csinált volna az opera újfajta megközelítéséhez.

Nos, Marton László színpadra vitt Varázsfuvolája teljes mértékben meggyőzött!

Nem a klasszikus mese köntösbe öltöztetett figurákat, hanem 21. századi színházat láttam, pompás énekes produkciókat hallhattam, s egyben remek színészi játékban gyönyörködhettem. A rendezés minden ötlete kidolgozott volt. Marton László. nem csak feldobott valami extrém fordulatot, hogy meghökkentse a nézőket, hanem minden elképzelését cselekménysorba építve vitte végig, nem hagyott munkájában elvarratlan szálakat, megoldatlan kérdéseket. Az előadás tele volt bájjal, hamvassággal, finom erotikával, és a cselekményben a szerelem nem közönséges formában jelent meg, hanem igazi érzés, vágyakozás és szemérem jellemezte a szituációkat.

A sziporkázó ötleteket nem lenne ildomos elárulnom, hiszen nem szeretném megfosztani a leendő közönséget a felfedezés örömétől, mert az még élvezetesebbé teszi majd az új élményeket.

Felsorolhatatlan a közreműködők sokasága, de a lényeg mindenképpen az, hogy egy remek rendező irányítása tette meggyőzővé az előadást. Marton László bebizonyította, hogy lehet operát korszerűen színpadra állítani anélkül, hogy megerőszakolná a cselekményt, semmibe venné a zenei mondanivalót, közönségessé tenné azt, ami felemelő, szép és példamutató.

Köszönet érte minden résztvevőnek és irányítójuknak.

Üdvözlendő a két színház első közös produkciója, bízva abban, hogy  a folytatás nem marad el..

 

 

Fotósarok