Ásatások Egyiptomban

2010. január 10. 18:05 | Gold György

Pillantás a mult mélységes kútjába

Beszélgetés Horváth Zoltánnal a Szépművészeti Múzeum egyiptológusával és

Vasáros Zsolt építésszel a Műszaki Egyetem munkatársával.

„Mélységes mély a múltnak kútja” kezdi a József és testvérei c. nagyregényét Thomas Mann.

Amikor az ember az ókori Egyiptommal foglalkozik, akkor megpróbál minél mélyebbre tekinteni ebbe a kútba.

A Szépművészeti Múzeum 2008-ban kezdett valódi ásatásba, terepmunkába Egyiptomban. Az ásatás vezetője Horváth Zoltán, de a munkában részt vesznek a Műszaki Egyetem és a Szent István Egyetem munkatársai is.

Egyiptom melyik részén vannak az ásatások, és hogyan jutott ehhez a feladathoz a Szépművészeti Múzeum, milyen előzmények után?

H. Z és V.Zs: A terep, terület Kairótól körülbelül 60-km-re található, neve Il Lahun. Ami az előzményeket illeti: először angol régészek kezdtek kutatni a területen és jó néhány lelettel gazdagodtak, valamint elvégeztek bizonyos alapvető terepmunkákat is. Amikor ők felhagytak ezzel a munkával, hosszabb szünet után egy kanadai régészcsoport kezdte a munkát újra, majd néhány év után a vezető régész halála miatt ők is abbahagyták. Így nagy szerencsével sikerült a dokumentációt a Szépművészeti Múzeumnak megszereznie és négy ásatási szezonra szóló engedélyt kapni az egyiptomi hatóságoktól a munka folytatására.

Tulajdonképpen milyen objektumról, objektumokról van szó?

Meglehetősen nagy területről van szó és több objektumról. Elsősorban a II. Szeszosztrisz fáraó hatalmas méretű téglapiramisának még így is monumentális maradványairól, a piramishoz csatlakozó szakrális területről, melyhez masztabák, halotti templom(ok), temetkezőhely és más létesítmények tartoznak. A temetőt egészen a bizánci korig használták, de még napjainkban is temetkeznek oda. Emellett ide csatlakozik még egy közeli romváros területe.

Mit tudhatunk II. Szeszotrisz fáraóról, koráról és a területen elhelyezkedő objektumokról?

A fáraó, ha nem évszámokban fejezzük ki, akkor az egyiptomi Középbirodalom korában élt. Ez évszámokban kifejezve azt jelenti, hogy kb. az időszámításunk előtti 19. században. Uralkodásának pontos időtartama nem ismert. Ám a feltárások során ehhez talán sikerül közelebbi adatot találni, ugyanis a kor szokása szerint az építkezéshez használt bizonyos téglákra, blokkokra festékkel ráírták a készítés időpontját. Amennyiben ilyen előkerül, akkor pontosabban meg lehet határozni az uralkodás idejét is.

Maga a piramis iszaptéglából épült. Ez égetetlen tégla, a Nílus iszapjából öntve és kiszárítva. Van köztük tisztán iszapból készült, de van olyan is melyet más anyaggal (törek) kevertek. Ezek a téglák egészen addig, amíg víz nem éri őket, nagyon időtállóak. Ezért maradt meg a piramis jelentős része. Még így romjaiban is monumentális építményről van szó. Nagyon érdekesek a területtől kissé távolabb található jelentős méretű város romjai is.

Az egész objektum az oázis földjéből kiemelkedő sziklaplatóra épült, így a város is, mely tudatos városépítési tervek szerint, szabályos utcahálózatot adó épületblokkokból állt. Érdekessége, hogy a plató meredek részét használták fel, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló sík területen építették volna meg a várost. Ez egyrészt megnehezítette az építkezést, másrészt meglehetősen meredek, lejtős utcákat eredményezett. Ma nem tudjuk, hogy miért történt így. Az mindenesetre biztos, hogy az építkezésben, elhelyezkedésben a társadalmi hierarchia megfigyelhető, így például, megtalálták az úgynevezett polgármester házát.

Mi volt az idei ásatási szezon célja és eredménye?

Tulajdonképpen jelen pillanatban konkrét ásási, munkákat nem végzünk, nem is erre szól az engedélyünk. Elsődleges feladatunk a helyszín nagyon pontos geodéziai felmérése és rögzítése, valamint a még lehetséges feltárási irányok kijelölése. Ehhez nagyon modern technikára, műszerekre van szükségünk. Ezek segítségével elkészítjük a domborzati viszonyokat hűen tükröző térképeket, rögzítjük a jelenleg meglevő objektumok elhelyezkedését, jelenlegi állapotukat, valamint más műszerek segítségével megállapíthatjuk, hogy bizonyos részeken a föld alatt elhelyezkednek-e még feltárásra érdemes maradványok. Így elkerülhető, sok fáradtságos, és később esetleg feleslegesnek bizonyuló földmunka.

Nyilván az egyhónapos kinn tartózkodás után idehaza folytatódik a tudományos munka, vagyis a kinti mérési eredmények és tapasztalatok feldolgozása.

Valóban, összegezni szükséges a kinti adatállományt. Számítógépes programok segítségével elkészítjük a terep háromdimenziós, virtuális térképét. Sőt ma már arra is lehetőséget nyújt a technika, hogy a feltárt romok alapján virtuálisan megmutathatóvá válik, hogy milyen is lehetett a város építészeti képe, a piramis és a hozzá tartozó szakrális épületek látványa. Természetesen, ami elpusztult, megsemmisült azt nem tudjuk megmutatni, viszont a leletek alapján meg tudjuk mutatni azt, hogy milyen lehetett.

A technika csodája, hogy virtuálisan megnézhetjük, hogyan is nézhetett ki fénykorában ez a nagyszabású együttes. Ámde sajnos arra nincs (még?) virtuális technika, hogy megnézhessük hogyan is éltek a kor emberei, az uralkodók, vagy az egyszerű emberek.

Ez így van, de a helyszínen talált gazdag papirusz leletek, cserépedény töredékek feldolgozásával szintén több szakember foglalkozik. Ezek a leletek mind, mind egy picivel közelebb visznek a letűnt kor életének megismeréséhez.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy mindez nagyon szép, nagyon érdekes, de mi ennek a haszna számunkra?

Magyar egyiptológusok már száz éve dolgoznak Egyiptomban, ennek a munkának az elismerése, hogy nemrégen megnyílt a kairói Egyiptom Múzeumban egy kiállítás, amely a kint eddig tevékenykedő magyar régészek által talált leleteket és munkát mutatja be. Ez óriási megtiszteltetés és a munka elismerése. Ezen kívül felbecsülhetetlen értékűek a munkák során keletkező szakmai kapcsolatok, ismeretségek, amely kapcsolatok nem csak egyes személyek között, hanem nagyon komoly tudományos intézetekkel jöttek létre. Úgyszintén nagyon fontos, hogy az egyetemi hallgatók egyiptológusok, történészek, építészek, művészettörténészek a helyszínen járhassanak, ott ismerhessék meg szakmájuk különböző területeit. De nagyon fontos, hogy a jövendő építészek és geodéták is különleges szakmai gyakorlatra tehetnek szert

. .

Különböző sajtótermékekben szárnyra kapott a hír, hogy az idei szezon egy nagyon jelentős felfedezést is hozott. Erről mit lehet tudni?

Az egyiptomi hatóság fenntartja magának azt a jogot, hogy amennyiben valamely leletet, felfedezést nagyon fontosnak, jelentősnek ítél meg, akkor azt csak az ő beleegyezésükkel lehet nyilvánosságra hozni, illetve jó néhány esetben ők hozzák nyilvánosságra. Ennek a bejelentése néhány hónapot is várathat magára. Ismerünk olyan eseteket, amikor is egy adott munkacsoport ezt a szabályt megszegte, és ezzel kizárta magát a további munkákból. Ezt szeretnénk elkerülni.

Remélhetőleg a munka idehaza is és a terepen is folytatódni fog. Születnek tudományos publikációk, de azt is reméljük, hogy el fog jönni az a fázis is, amikor a nem szakemberek, hanem a laikus érdeklődők számára is hozzáférhetővé válnak az eredmények, a virtuális térképek, városképek, rekonstrukciók. Sőt, esetleg a kint talált leletekből majd idehaza egy kiállítást is láthatunk. Ennek eredményeképpen pedig talán mi is vethetünk egy pillantást a múlt mélységes mély kútjába.

Köszönöm a beszélgetést Horváth Zoltánnak és Vasáros Zsoltnak.

A Civil Rádió (FM 98.0 MHz.) Zsákbamacska c. műsorának rövidített, szerkesztett változata. Elhangzott 2010. január 9-én.


KULTÚRA ÚTI CÉL EURÓPAI UNIÓ ÉLETMÓD SPORT PARLAMENT INFORMATIKA SZABADIDŐ ANNO

Ásatások Egyiptomban 2010. január 10. 18:05 \| Gold György Pillantás a mult mélységes kútjába Beszélgetés Horváth Zoltánnal a Szépművészeti Múzeum egyiptológusával és Vasáros Zsolt építésszel a Műszaki Egyetem munkatársával. „Mélységes mély a múltnak kútja” kezdi a József és testvérei c. nagyregényét Thomas Mann. Amikor az ember az ókori Egyiptommal foglalkozik, akkor megpróbál minél mélyebbre tekinteni ebbe a kútba. A Szépművészeti Múzeum 2008-ban kezdett valódi ásatásba, terepmunkába Egyiptomban. Az ásatás vezetője Horváth Zoltán, de a munkában részt vesznek a Műszaki Egyetem és a Szent István Egyetem munkatársai is. Egyiptom melyik részén vannak az ásatások, és hogyan jutott ehhez a feladathoz a Szépművészeti Múzeum, milyen előzmények után? H. Z és V.Zs: A terep, terület Kairótól körülbelül 60-km-re található, neve Il Lahun. Ami az előzményeket illeti: először angol régészek kezdtek kutatni a területen és jó néhány lelettel gazdagodtak, valamint elvégeztek bizonyos alapvető terepmunkákat is. Amikor ők felhagytak ezzel a munkával, hosszabb szünet után egy kanadai régészcsoport kezdte a munkát újra, majd néhány év után a vezető régész halála miatt ők is abbahagyták. Így nagy szerencsével sikerült a dokumentációt a Szépművészeti Múzeumnak megszereznie és négy ásatási szezonra szóló engedélyt kapni az egyiptomi hatóságoktól a munka folytatására. Tulajdonképpen milyen objektumról, objektumokról van szó? Meglehetősen nagy területről van szó és több objektumról. Elsősorban a II. Szeszosztrisz fáraó hatalmas méretű téglapiramisának még így is monumentális maradványairól, a piramishoz csatlakozó szakrális területről, melyhez masztabák, halotti templom(ok), temetkezőhely és más létesítmények tartoznak. A temetőt egészen a bizánci korig használták, de még napjainkban is temetkeznek oda. Emellett ide csatlakozik még egy közeli romváros területe. Mit tudhatunk II. Szeszotrisz fáraóról, koráról és a területen elhelyezkedő objektumokról? A fáraó, ha nem évszámokban fejezzük ki, akkor az egyiptomi Középbirodalom korában élt. Ez évszámokban kifejezve azt jelenti, hogy kb. az időszámításunk előtti 19. században. Uralkodásának pontos időtartama nem ismert. Ám a feltárások során ehhez talán sikerül közelebbi adatot találni, ugyanis a kor szokása szerint az építkezéshez használt bizonyos téglákra, blokkokra festékkel ráírták a készítés időpontját. Amennyiben ilyen előkerül, akkor pontosabban meg lehet határozni az uralkodás idejét is. Maga a piramis iszaptéglából épült. Ez égetetlen tégla, a Nílus iszapjából öntve és kiszárítva. Van köztük tisztán iszapból készült, de van olyan is melyet más anyaggal (törek) kevertek. Ezek a téglák egészen addig, amíg víz nem éri őket, nagyon időtállóak. Ezért maradt meg a piramis jelentős része. Még így romjaiban is monumentális építményről van szó. Nagyon érdekesek a területtől kissé távolabb található jelentős méretű város romjai is. Az egész objektum az oázis földjéből kiemelkedő sziklaplatóra épült, így a város is, mely tudatos városépítési tervek szerint, szabályos utcahálózatot adó épületblokkokból állt. Érdekessége, hogy a plató meredek részét használták fel, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló sík területen építették volna meg a várost. Ez egyrészt megnehezítette az építkezést, másrészt meglehetősen meredek, lejtős utcákat eredményezett. Ma nem tudjuk, hogy miért történt így. Az mindenesetre biztos, hogy az építkezésben, elhelyezkedésben a társadalmi hierarchia megfigyelhető, így például, megtalálták az úgynevezett polgármester házát. Mi volt az idei ásatási szezon célja és eredménye? Tulajdonképpen jelen pillanatban konkrét ásási, munkákat nem végzünk, nem is erre szól az engedélyünk. Elsődleges feladatunk a helyszín nagyon pontos geodéziai felmérése és rögzítése, valamint a még lehetséges feltárási irányok kijelölése. Ehhez nagyon modern technikára, műszerekre van szükségünk. Ezek segítségével elkészítjük a domborzati viszonyokat hűen tükröző térképeket, rögzítjük a jelenleg meglevő objektumok elhelyezkedését, jelenlegi állapotukat, valamint más műszerek segítségével megállapíthatjuk, hogy bizonyos részeken a föld alatt elhelyezkednek-e még feltárásra érdemes maradványok. Így elkerülhető, sok fáradtságos, és később esetleg feleslegesnek bizonyuló földmunka. Nyilván az egyhónapos kinn tartózkodás után idehaza folytatódik a tudományos munka, vagyis a kinti mérési eredmények és tapasztalatok feldolgozása. Valóban, összegezni szükséges a kinti adatállományt. Számítógépes programok segítségével elkészítjük a terep háromdimenziós, virtuális térképét. Sőt ma már arra is lehetőséget nyújt a technika, hogy a feltárt romok alapján virtuálisan megmutathatóvá válik, hogy milyen is lehetett a város építészeti képe, a piramis és a hozzá tartozó szakrális épületek látványa. Természetesen, ami elpusztult, megsemmisült azt nem tudjuk megmutatni, viszont a leletek alapján meg tudjuk mutatni azt, hogy milyen lehetett. A technika csodája, hogy virtuálisan megnézhetjük, hogyan is nézhetett ki fénykorában ez a nagyszabású együttes. Ámde sajnos arra nincs (még?) virtuális technika, hogy megnézhessük hogyan is éltek a kor emberei, az uralkodók, vagy az egyszerű emberek. Ez így van, de a helyszínen talált gazdag papirusz leletek, cserépedény töredékek feldolgozásával szintén több szakember foglalkozik. Ezek a leletek mind, mind egy picivel közelebb visznek a letűnt kor életének megismeréséhez. Sokan teszik fel a kérdést, hogy mindez nagyon szép, nagyon érdekes, de mi ennek a haszna számunkra? Magyar egyiptológusok már száz éve dolgoznak Egyiptomban, ennek a munkának az elismerése, hogy nemrégen megnyílt a kairói Egyiptom Múzeumban egy kiállítás, amely a kint eddig tevékenykedő magyar régészek által talált leleteket és munkát mutatja be. Ez óriási megtiszteltetés és a munka elismerése. Ezen kívül felbecsülhetetlen értékűek a munkák során keletkező szakmai kapcsolatok, ismeretségek, amely kapcsolatok nem csak egyes személyek között, hanem nagyon komoly tudományos intézetekkel jöttek létre. Úgyszintén nagyon fontos, hogy az egyetemi hallgatók egyiptológusok, történészek, építészek, művészettörténészek a helyszínen járhassanak, ott ismerhessék meg szakmájuk különböző területeit. De nagyon fontos, hogy a jövendő építészek és geodéták is különleges szakmai gyakorlatra tehetnek szert . . Különböző sajtótermékekben szárnyra kapott a hír, hogy az idei szezon egy nagyon jelentős felfedezést is hozott. Erről mit lehet tudni? Az egyiptomi hatóság fenntartja magának azt a jogot, hogy amennyiben valamely leletet, felfedezést nagyon fontosnak, jelentősnek ítél meg, akkor azt csak az ő beleegyezésükkel lehet nyilvánosságra hozni, illetve jó néhány esetben ők hozzák nyilvánosságra. Ennek a bejelentése néhány hónapot is várathat magára. Ismerünk olyan eseteket, amikor is egy adott munkacsoport ezt a szabályt megszegte, és ezzel kizárta magát a további munkákból. Ezt szeretnénk elkerülni. Remélhetőleg a munka idehaza is és a terepen is folytatódni fog. Születnek tudományos publikációk, de azt is reméljük, hogy el fog jönni az a fázis is, amikor a nem szakemberek, hanem a laikus érdeklődők számára is hozzáférhetővé válnak az eredmények, a virtuális térképek, városképek, rekonstrukciók. Sőt, esetleg a kint talált leletekből majd idehaza egy kiállítást is láthatunk. Ennek eredményeképpen pedig talán mi is vethetünk egy pillantást a múlt mélységes mély kútjába. Köszönöm a beszélgetést Horváth Zoltánnak és Vasáros Zsoltnak. A Civil Rádió (FM 98.0 MHz.) Zsákbamacska c. műsorának rövidített, szerkesztett változata. Elhangzott 2010. január 9-én.
Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat Készítette a