A tőzsdeügynök képei

A Mestitz-gyűjtemény bemutatása a Kieselbach Galériában

Egy eddig ismeretlen magyar műgyűjtő, Mestitz Lajos képeinek maradékát, mintegy harminc darabot, csupán egyetlen délutánon lehetett megtekinteni a Kieselbach Galériában. A galériatulajdonos segítségével azonban a Tipotex Kiadóval közösen kiadták a gyűjtemény leírásáról szóló könyvet, mert „minden gyűjtőnek, minden gyűjteménynek jár egy könyv”. Kieselbach Tamás az első magángyűjteményről, a sajátjáról szóló könyvet 1996-ban bocsátotta közre. A most láthatóvá vált, Zürichből hazatért kis kollekció több százmillió forintos értéket képvisel

Kieselbach Tamás előszavából idézzük: „Speciális 20. századi történelmünk következménye, hogy csak elvétve találunk olyan részletet Budapesten, amely semmit vagy csupán alig változott valamit a 30-as évek óta. Az otthonokban és az utcákon, a hétköznapok színterein már alig van e múltunk hiteles nyoma… addig Rómában ezer éve álló emlékek között folyt a hétköznapi élet.”

   Az utóbbi években felbukkannak sokáig lappangó remekművek, és a külföldre mentett műalkotások gyakran hazakerülnek. „Megismételhetetlen egyéni teljesítmény” például Mestitz Lajosé, akinek Martos Gábor könyve, A tőzsdeügynök képei címmel emléket állít.

Martos Gábor „műgyűjtő kismesternek” mondja Mestitzet olyan nagyok mellett, mint Andrássy, Dános, Hatvany, Herzog, Vida, Kohner, Nemes Marcell vagy Majovszky Pál. Mestitz példája „szemlélteti, hogy ezen a területen (is) mennyi kutatnivaló akadhat még a magyar művészet- és műgyűjtés-történettel foglalkozó szakemberek számára”. Mestitz nevét a szerző az internetes adatbázisokban összesen három helyen találta meg. Összeszedte a múzeumok és kiállítótermek katalógusait, adattárait, sajtótermékeit, ám erről a gyűjteményről továbbra sem kapott teljes képet.

Ki volt ez az eddig ismeretlen gyűjtő?

Mestitz Lajos 1897-ben született. Apja, Mestitz Vilmos tőzsdeügynök, terményekkel kereskedett – derült ki a korabeli lakcímjegyzékből. Négy gyermeke közül a II. világháború után csak Pál nevű fia maradt Budapesten. Lajos fia vette át az üzletét, bróker lett. Még Pesten feleségül vette Borza Irén színésznőt, Bajor Gizi legjobb barátnőjét. Utolsó lakásuk a Kossuth tér 11-13. számú, ún. Élysée-ház III. emeletén volt. A kikeresztelkedett tőzsdeügynök a Horthy-korszakban kezdett kortárs képeket vásárolni. Szerette a kényelmet és a szépet annyira, hogy háború idején is a lakásában olvasgatta gót betűs könyveit a kedvenc képei társaságában. Csak egyszer ment le a pincébe, és éppen akkor érte bombatalálat a házat, lakásának egyik szobája – a festmények jó néhány darabjával együtt – elpusztult. Mestitz Lajos 1947-ben még hivatalos útlevéllel utazott Svájcba. A felesége itthon maradt, majd kénytelen volt elválni „disszidens” férjétől. 1956-ban ment utána, s akkor újra összeházasodtak, utódaik nem születtek. Mestitz Lajos 1969-ben, a felesége 1988-ban hunyt el Zürichben.

A gyűjtemény sorsáról az egyetlen itthon maradt unokaöcs és örökös számolt be Martos Gábornak, aki ezután nagy műgonddal rakta össze a különböző helyekről származó értesüléseket, részletesen beszámol az össze kép történetéről, még a lappangó, egykor a gyűjteményben lévő műtárgyakról is. A képeket valaha maga Mestitz Lajos, majd a felesége csempészte ki az országból, végül 1989-re visszacsempészték ezeket Magyarországra. Jelenleg két privát gyűjteményben találhatók.

Kieselbach Tamás szerint minden gyűjteménynek „arca” van, hiszen a gyűjtő másképp is dönthetett volna a vásárláskor. A legnagyobb különlegesség, delikát darab Derkovits Gyula 1932-ben keltezett Tükörkép című alkotása, amely Zürichet is megjárta. Rippl-Rónai József három „kukoricás” képe, üvegablak terve az 1960-as években került Svájcba, és Mestitz özvegyének végrendelete után érkezhetett haza. Kakukktojás a gyűjteményben Giandomenico Tiepolo Armida szerelembe esik Rinaldóval című rézkarca 1770-ből, amelyet az unokaöcs visszaemlékezése szerint az Ernst Múzeum egyik árverésén vásárolhatott. Martos Gábor hosszú fejezetet szentel Armida és Rinaldo történetének, amelyet a barokk korban rézkarcok, festmények sorozatával, operákkal, zeneművekkel örökítettek meg a mesterek.

A tőzsdeügynök jó ízléssel válogatott ki jeles darabokat kiváló festőktől, mint Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Hatvany Ferenc, Derkovits Gyula, Vaszary János, Biai-Föglein István, Basch Andor, Halmi Artúr, Pállik Béla, Perlmutter Izsák, Koszta József, Mattyasovszky-Zsolnay László, Czóbel Béla és persze Tiepolo. Martos Gábor könyvében megtekinthetjük a reprodukcióikat.

    A Mestitz-gyűjtemény még lappangó darabjairól is tudomást szerzünk, például Ferenczy Károly, Rippl-Rónai, Herman Lipót, Diener Dénes Rudolf, Ferenczy Valér egy-egy képéről, sőt, ezek reprodukcióit is bemutatja.