A csemegepultos naplója

Felsejlik az ezredforduló Budapestjének lehangoló világa

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója című regényét dolgozta át színpadra a dramaturg Lőkös Ildikó. Ebből született az Orlai Produkciós iroda és a Füge Produkció közös előadása.  Az egyszemélyes darabot a Jurányi színpadára Göttinger Pál rendezte.

A történet szerint a Budapesten élő fiatal író, félig-meddig szakítva addigi életével csemegepultos állást vállal a Nagycsarnok egyik húsárudájában. Ez a csemegepult, egy forgó alapra (raklap) épített doboz-bodega és a körülötte levő üres térség az előadás helyszíne. A rendkívül ügyesen és találékonyan kialakított forgatható doboz belső berendezésével, nyitható-csukható ajtóival, falaival, lecsapható pultjaival egyszerre jelenít meg eladóteret, romkocsmát, lakótelepi lakást, utcát, különféle vendéglátóipari egységeket és még számos más helyszínt, a fiatal főszereplő életének színtereit.

Természetesen a helyszínt benépesítik a vásárcsarnok különböző emberi típusokat, jellemeket mutató vásárlói, a húsboltos kolléganő Joli, a srácot körülvevő ismerősök, öreg és fiatal szomszédok, alkoholisták és simán bolondok, nők, lányok, csajok, barátnők, szexpartnerek, és szexpartner jelöltek, szerelmek és szerelmet keresők. A rengeteg figura megjelenítéséhez nagy segítséget nyújtanak a rendkívüli találékonysággal, bábszínészi virtuozitással kezelt kellékek, tárgyak. Így aztán személyiséget kapnak a libamájas konzervdobozok, a szalámik, a virslik, sonkák, a szeletelőgép, a pénztárgép, a mérleg, a felmosó, a lábtörlő, a csomagoló papír, és különféle rongyok, ruhadarabok.

 A szereplők mögött pedig felsejlik az ezredforduló Budapestjének meglehetősen lehangoló kisvilága, magány, társas magány, élet és halál. Az összes szereplőt egyetlen színész, Ötvös András alakítja. Remekül. A több mint másfélórás performansz szövegtengerének puszta megtanulása is meglehetős teljesítmény, de a rengeteg figurát, - ráadásul tárgyakat- életre kelteni, megtölteni jellemmel virtuóz színészi feladat. Ötvös András egy pillanatra sem szakad el tőlünk, nézőktől, nem tesz úgy, mintha mi nem lennénk a helyszínen. Végig a szemünkbe nézve kommunikál velünk, nekünk meséli a történetet, egy pillanatra sem enged el minket, bevonva ezzel a nézőket az előadás áramkörébe. Az egész produkció egyetlen mozgalmas ívet ír le a kezdéstől, a visszafogottabb humortól a harsány röhögéseken keresztül egyre gyorsuló tempóban a végig, a könnyekig, az elcsöndesedésig. Ötvös András színészi játékával, személyiségével, kapcsolat-, és hangulatteremtő képességével, lenyűgöző színpadi jelenlétével, intenzitásával hosszú időre beírja magát a nézői emlékezetbe.