Mein Kampf a Nemzetiben
"Úgy szeressük ellenségünket, mint önmagunkat"-George Tabori
Mein Kampf a Nemzetiben.
A Nemzeti Színház Gobbi Hildáról elnevezett stúdió színpadán láthatja a közönség Georg Tabori fekete humorral és sok bölcsességgel átitatott színpadi szemtelenségét.
„ A Mein Kampfot én teológiai farce-nak nevezem. Lényegében a szerelemről szól. Különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a szexuális szerelemről. Ha az ember komolyan veszi a Szentírást- és én, ahogy öregszem egyre inkább komolyan veszem-, akkor egészen világos, hogy mind a zsidó, mind a keresztény biblia azt tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint önmagunkat.” –írja a szerző George Tabori.
Kezdésként a már színen levő szereplők Szörényi-Bródy: Visz a vonat c. dalát éneklik el Komlósi Zsuzsa kíséretével. A dal szövege az előadás címének kontextusában meglehetősen szívszorító felütése a darabnak.
A darab kacagtató, fekete komédiaként kezdődik, rengeteg rendezői és színészi ötlettel megtűzdelve. A bécsi hajléktalanok menhelyén beszélget Slomo Herzl (Sinkó László) az öreg zsidó könyvárus, Lobkowitzal (Markranczi Zalán) a szakáccsal, aki Istennek hiszi magát. Kettejük mulatságos párbeszédét szakítja meg a menhelyre megérkező ütött-kopott, kis festőtanonc Adolf Hitler. Alakítója Mátyássy Bence parádés szógörgeteggel, tiráda áradattal, bravúros belépővel, kissé dadogva, kissé selypítve, de a mélyben izzó tűzzel lép színpadra. Az öreg Herzl megszánja az ágrólszakadt fiút és a szárnyai alá veszi, nevelgeti, tanítgatja. Hitler tanul, készül, alakul. A játéknak ez a része nagyon sok (fekete) humor forrása. Vásári, vurstli díszletelemek teszik még viccesebbé a történéseket, néha kissé távolról, de a Cabaré. c. musical világát idézve fel. Annál is inkább, mert a rendező Rába Roland dalbetétekkel tűzdelte meg az előadást. Az ütött-kopott környezetben nagyon humoros a Hitler által elénekelt részlet, Wagner Tannhäuser c. operájából, Wolfram híres dala az Esthajnalcsillaghoz.
Aztán a szünet után egyre inkább sötétedik a kép. Az előadás egy pontján megjelenik a Halálasszony (TörőcsikMari) aki Hitlerért jött. Ám Herzl megsajnálja és letagadja az éppen WC-n ülő, szorulásával küzdő Adolfot. A Halálasszony szerepe besorol Törőcsik Mari felejthetetlen alakításainak sorába. Ezer színe van, a nagyon pontos racionalitástól, a gügyögésen, a metsző gúnyon, a félelmetes drámaiságon, az öregasszonyos siránkozáson, a huncut ravaszságon át a halál bölcs megértéséig és elfogadásáig. Majd a párbeszéd végén revüdíszlet előtt a félelmetes Halálasszony még elénekli (nagyszerűen) dizőzösen Seress Rezső dalát: Átutazók vagyunk itt a földön.
Aztán a befejezés. A fokozatosan magára találó kis niemand elkezdi mutogatni oroszlánkörmeit, meglátjuk a Slomo által elkezdett, először Életem címet viselő, majd címét Harcomra változató könyv eddig megírt lapjait, melyek összesen egy mondatot tartalmaznak: „ addig éltek, amíg meg nem haltak”. A Halálasszony még néhány torokszorító mondatban figyelmezteti Slomot, hogy akit megmentett, áldozatnak, hullának nagyon is középszerű, de mint Halálangyal, mint Kaszásangyal istenáldotta tehetség. „Te nem tudod, mi következik” mondja Herzlnek, majd Adolf Hitlert kíséretének tagjai közé fogadva vele karonfogva eltávozik. Mi pedig döbbent csendben ülünk és akkor még egy utolsó orrba vágásként a szereplők eléneklik a Tiroli bocik blődli dalát, a bocikról, akik Tirolban nyaralva marhaszeletként a tányéron látják viszont a papát, de akiket levágni nem lehet és belőlük nem lesz bécsi szelet……
Minden szereplő szívvel, lélekkel vesz részt az előadásban. Azonban a három főszereplő Mátyássy Bence egy rettegő kamaszból Folytóangyallá váló Hitler, Sinkó László mint egy abszurd Prospero, Slomo Herzl szerepében és Törőcsik Mari egy, a halálból visszatért nagy művész bölcsességével teszi katartikus élménnyé az előadást.
