A martfűi rém

Fikció és valóság.

Fikció és valóság elegyedik Sopsits Árpád új filmjében. Ezt a rémítő történetet valóban az élet írta.

1957-ben Martfűn egy női áldozatot találtak. A gyilkossággal a fiatal nő egykori, kikosarazott barátját gyanúsítják, aki zavarodottságában, nyomatékosított kényszervallatás hatására magára vállalja a bűntett elkövetését.Mindezért halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélik.

A következő évek során azonban újabb és újabb szörnyű gyilkosság rémíti meg környék lakosságát. Az igazságszolgáltatásnak fel van adva a lecke. A börtönben lévő ártatlanul elítélt minden fellebbezési kérelmét presztis okokból elutasítják.

A filmfeldolgozás fő hangsúlya - a rémtettek ábrázolása mellett-  az igazságszolgáltatás anomáliái bemutatására esik. A rab elítélésének részesei nem akarják felderíteni az igazságot, féltve előmenetelüket, pozíciójukat.

Csak egy fiatal, ambiciózus ügyész vállalja a feladatot, szembeszállva felettesei akaratával. Szívos nyomozása után évtized múlva az ártatlanul elítélt rab kíszabdulhat és a valódi tettes, a cipőgyár egyik gépkocsivezetője, az igazi martfűi rém lelepleződik.

A film azt sugallja hogy a hatóságok bosszúja nem marad el, a fiatal ügyészt egy fekete autó követi és gázolja el.

Az 1968-ban lezárult történet a múlt bűneit vetíti ki a mának. Bízni kell abban, hogy ilyen súlyos tévedések, - mint később a móri ügyben- nem vethetnek árnyékot az igazságszolgáltatás működésére.