Az ismeretlen mester 2010 Európa Kulturális Fővárosából, Pécsről

2010. március 24. 15:08 |

Szász János fotókiállítás a bécsi Collegium Hungaricumban. Felfedezetlen gyöngyszem.

Március 25.-én 19 órakor nyitja meg kapuit a fotókiállítás .

Helyszín: UngArt Galéria, Collegium Hungaricum Bécs. 2., Hollandstraße 4

Köszöntőt mond: Dr. Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója

A kiállítás megnyitja:: Dr. Christian Brandstätter, Christian Brandstätter Kiadó, Bécs és Kincses Károly, Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Budapest .

A kiállítás díjtalanul látogatható április 30-ig. Nyitva tartás: hétfő 10-19, kedd, szerda, csütörtök 10-18; péntek 10-14 óráig.

A bécsi Collegium Hungaricum UngArt Galériája Ausztriában először mutatja be egy eddig elsősorban szakmai körökben ismert és elismert fotóművész, dr. Szász János (1925-2005) fényképeit. A 37 fekete-fehér fotó az 50-es, 60-as és 70-es években született egy Rolleiflex-gép lencséjén keresztül, s a művész sajátkezű nagyítása során érte el végleges formáját.

A magyar fotográfia az egyetemes művészettörténet sajátos, egyedi jelensége: egy kis országban rövid időn belül nagyszámú tehetség lépett a porondra. A két világháború között az olyan emigránsok, mint Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Robert Capa és Munkácsy forradalmasították a fotóművészetet. Azok azonban, akik Magyarországon maradtak, nem kevésbé jelentős művészeti értéket hagytak maguk után; az ő felfedezésük még várat magára. Ez a példátlan időszak nem tűnt el teljesen nyomtalanul: Magyarországon és Európa e felében a II. világháború után is élénk fotósélet folyt. A határok megnyílása után és a fotópiac utóbbi években tapasztalt fellendülése révén a kor magyar fényképészete újra a figyelem középpontjába került. Dr. Szász János életműve ilyen, még felfedezetlen gyöngyszem.

A művész 1925-ben, jómódú családban látta meg a napvilágot. Miután 1948-ban kitűnő eredménnyel fejezte be jogi tanulmányait, a fiatal ügyvédjelölt polgári származása miatt nem gyakorolhatta foglalkozását. Addigi hobbiját, a fotózást emelte hivatásává - 25 évesen, doctor juris-ként 14 éves fényképésztanoncokkal ült egy iskolapadba, míg családja megélhetését esténként betűíró grafikusként fedezte. Eleinte – gyakorlásként – közvetlen környezetét fotózta, majd később más témák felé fordult.

Legtermékenyebb időszaka 1960 és 1976 közé tehető, amikor a Pécsi Tervezővállalattól azt a felkérést kapta, hogy a régió kortárs és népi építészetét örökítse meg. Ebben az időszakban fejlesztette tökélyre egyedi művészi látáspontját, és dolgozta ki azt a sajátos nagyítási stílust, amelyben innovatív módon alkalmazta a kémiai anyagokat és a betűíró évek során csiszolt kézműves tehetségét. A kor kelet-európai fotósai távolról sem ideális munkafeltételek között dolgoztak, ám megtalálták annak a módját, hogyan fordítsák javukra a nélkülözést: kis laboratóriumokat állítottak fel a konyhában vagy a fürdőszobában, és a munkafolyamat minden egyes részét – a megvilágítástól az előhívott fotók szárításáig – sajátkezűleg, rendkívüli odafigyeléssel végezték el. Ez a tudás számos technikai fejlesztést, újítást hozott magával, és munkájuknak teljesen egyedi, személyes jelleget kölcsönzött. Dr. Szász János képei is szerzőjük keze nyomát dicsérik. „Nem feladni!” szólt lépten-nyomon hangoztatott életfilozófiája a kényszerű pályaválasztás után; a fotográfiában is saját határait tágította, és így hozta létre azt az egyedi és utánozhatatlan képi világot, ami a kiállításon bemuatatásra kerül.

A kora nyolcvanas években fokozatosan vesztette el szeme világát, de nem vonult vissza a fotóséletből. Évtizedeken át tanított fényképészetet, szervezett kiállításokat és tanfolyamokat, vezetett fotóklubokat és rendszeresen publikált szakfolyóiratokban. Ő alapította az évente megrendezett Országos Középiskolai Fotókiállítást, amelyet a mai napig évente rendeznek meg Pécsett. Az évente átadott dr. Szász János vándorkupa őrzi nevét. A művészet, az oktatás, az újságírás, a kultúrmenedzsment és a civil társadalom terén végzett munkájáért számtalan díjjal tüntették ki, így többek között a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége AFIAP-díjával, a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díjával és Pécs város Városháza Emlékérmével. „A népi építészet nyomában“ c. kötete 1976-ban a „Szép Könyv“-díjat nyerte el, majd egy évvel később a Lipcsei Könyvvásáron tüntették ki. 2008-ban a pécsi Parti Galéria a Pécs2010 Menedzsment Központtal együttműködve kiállítást rendezett az életmű legfontosabb képeiből, s a tárlat kiváló fogadtatásban részesült.

Az Art Portal „a magyar fotográfia egyik nagy mesteré”-nek nevezte a művészt, a hagyaték meghívásokat kapott szerte a világba, így Londonba, Stuttgartba, Párizsba, Új-Delhibe és Berlinbe. Dr. Szász János hagyatéka így a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa-projekt egyik legjelentősebb művészeti felfedezése.


KULTÚRA ÚTI CÉL EURÓPAI UNIÓ ÉLETMÓD SPORT PARLAMENT INFORMATIKA SZABADIDŐ ANNO

Az ismeretlen mester 2010 Európa Kulturális Fővárosából, Pécsről 2010. március 24. 15:08 \| Szász János fotókiállítás a bécsi Collegium Hungaricumban. Felfedezetlen gyöngyszem. Március 25.-én 19 órakor nyitja meg kapuit a fotókiállítás . Helyszín: UngArt Galéria, Collegium Hungaricum Bécs. 2., Hollandstraße 4 Köszöntőt mond: Dr. Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója A kiállítás megnyitja:: Dr. Christian Brandstätter, Christian Brandstätter Kiadó, Bécs és Kincses Károly, Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Budapest . A kiállítás díjtalanul látogatható április 30-ig. Nyitva tartás: hétfő 10-19, kedd, szerda, csütörtök 10-18; péntek 10-14 óráig. A bécsi Collegium Hungaricum UngArt Galériája Ausztriában először mutatja be egy eddig elsősorban szakmai körökben ismert és elismert fotóművész, dr. Szász János (1925-2005) fényképeit. A 37 fekete-fehér fotó az 50-es, 60-as és 70-es években született egy Rolleiflex-gép lencséjén keresztül, s a művész sajátkezű nagyítása során érte el végleges formáját. A magyar fotográfia az egyetemes művészettörténet sajátos, egyedi jelensége: egy kis országban rövid időn belül nagyszámú tehetség lépett a porondra. A két világháború között az olyan emigránsok, mint Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Robert Capa és Munkácsy forradalmasították a fotóművészetet. Azok azonban, akik Magyarországon maradtak, nem kevésbé jelentős művészeti értéket hagytak maguk után; az ő felfedezésük még várat magára. Ez a példátlan időszak nem tűnt el teljesen nyomtalanul: Magyarországon és Európa e felében a II. világháború után is élénk fotósélet folyt. A határok megnyílása után és a fotópiac utóbbi években tapasztalt fellendülése révén a kor magyar fényképészete újra a figyelem középpontjába került. Dr. Szász János életműve ilyen, még felfedezetlen gyöngyszem. A művész 1925-ben, jómódú családban látta meg a napvilágot. Miután 1948-ban kitűnő eredménnyel fejezte be jogi tanulmányait, a fiatal ügyvédjelölt polgári származása miatt nem gyakorolhatta foglalkozását. Addigi hobbiját, a fotózást emelte hivatásává - 25 évesen, doctor juris-ként 14 éves fényképésztanoncokkal ült egy iskolapadba, míg családja megélhetését esténként betűíró grafikusként fedezte. Eleinte – gyakorlásként – közvetlen környezetét fotózta, majd később más témák felé fordult. Legtermékenyebb időszaka 1960 és 1976 közé tehető, amikor a Pécsi Tervezővállalattól azt a felkérést kapta, hogy a régió kortárs és népi építészetét örökítse meg. Ebben az időszakban fejlesztette tökélyre egyedi művészi látáspontját, és dolgozta ki azt a sajátos nagyítási stílust, amelyben innovatív módon alkalmazta a kémiai anyagokat és a betűíró évek során csiszolt kézműves tehetségét. A kor kelet-európai fotósai távolról sem ideális munkafeltételek között dolgoztak, ám megtalálták annak a módját, hogyan fordítsák javukra a nélkülözést: kis laboratóriumokat állítottak fel a konyhában vagy a fürdőszobában, és a munkafolyamat minden egyes részét – a megvilágítástól az előhívott fotók szárításáig – sajátkezűleg, rendkívüli odafigyeléssel végezték el. Ez a tudás számos technikai fejlesztést, újítást hozott magával, és munkájuknak teljesen egyedi, személyes jelleget kölcsönzött. Dr. Szász János képei is szerzőjük keze nyomát dicsérik. „Nem feladni!” szólt lépten-nyomon hangoztatott életfilozófiája a kényszerű pályaválasztás után; a fotográfiában is saját határait tágította, és így hozta létre azt az egyedi és utánozhatatlan képi világot, ami a kiállításon bemuatatásra kerül. A kora nyolcvanas években fokozatosan vesztette el szeme világát, de nem vonult vissza a fotóséletből. Évtizedeken át tanított fényképészetet, szervezett kiállításokat és tanfolyamokat, vezetett fotóklubokat és rendszeresen publikált szakfolyóiratokban. Ő alapította az évente megrendezett Országos Középiskolai Fotókiállítást, amelyet a mai napig évente rendeznek meg Pécsett. Az évente átadott dr. Szász János vándorkupa őrzi nevét. A művészet, az oktatás, az újságírás, a kultúrmenedzsment és a civil társadalom terén végzett munkájáért számtalan díjjal tüntették ki, így többek között a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége AFIAP-díjával, a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díjával és Pécs város Városháza Emlékérmével. „A népi építészet nyomában“ c. kötete 1976-ban a „Szép Könyv“-díjat nyerte el, majd egy évvel később a Lipcsei Könyvvásáron tüntették ki. 2008-ban a pécsi Parti Galéria a Pécs2010 Menedzsment Központtal együttműködve kiállítást rendezett az életmű legfontosabb képeiből, s a tárlat kiváló fogadtatásban részesült. Az Art Portal „a magyar fotográfia egyik nagy mesteré”-nek nevezte a művészt, a hagyaték meghívásokat kapott szerte a világba, így Londonba, Stuttgartba, Párizsba, Új-Delhibe és Berlinbe. Dr. Szász János hagyatéka így a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa-projekt egyik legjelentősebb művészeti felfedezése.
Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat Készítette a