A magyar zsidó konyha
Kultúrtörténet 77 autentikus recepttel
„Egy kultúrát sokféle szempontból lehet vizsgálni, de a konyhaajtóból nézve látjuk a legjelentősebb képet.” Ez az elv vezette Körner András tollát, a 390 oldalas a vallási szokásokat, az életmódot és a jellegzetes gasztronómiát bemutató kultúrtörténeti mű megírásakor.
A bevezetőben idézi Gil Marksot, aki szerint az ételek az egyéni és csoportos emlékezet legidőtállóbb része.
Újdonság, hogy bemutatásra kerülnek a török hódoltság ideje alatt kialakult népszokások és beigazolódik, hogy az első jiddis szakácskönyv 1854-ben Pesten került kiadásra.
A könyv megírásához az indíttatást a családi emlékek adták, a dédmama még gót betűs feljegyzései, anyja fennmaradt receptjei. A korabeli étkek és az életmód bemutatása révén az olvasó szinte személyes kapcsolatba kerülhet a múlttal. A II. világháborút követő időre vonatkozóan azonban megnehezült a gyűjtőmunka, az eltűnt, meggyilkolt emberek tárgyai, feljegyzései is megsemmisültek.
Az 1945 előtti anyagokat közel 200 kép egészíti ki A szerző sokoldalú megközelítésben tárja fel a múlt hagyományait, a vallási és népszokásokat, az egyező és eltérő vonásokat, az ünnepi asztal jellegzetességeit, az étkezés és vendéglátás korabeli illemszabályait. Az olvasó megismerkedhet az ételek elkészítésének módozataival is. A zsidó konyha egyben részévé vált a különböző irányzatokat magában foglaló magyar konyhának. A kölcsönhatás révén hagyományos zsidó ételek váltak a magyar fogyasztók körében is népszerűvé.
Külön fejezet foglalkozik a zsidó gasztronómia tükröződésével neves hazai írók, így Ady, Pap Károly, Kiss József, Ignotus, Molnár Ferenc , Krúdy műveiben.
A kötet végén közölt függelékben megtalálható az 1945 előtti szakácskönyvek bibliográfiája, az idézett receptek részletes listája is.
A régi receptgyűjtemények a családi hagyomány fontos hordozói s egyben letéteményesei egy kulturális tradíciónak. Egy letűnt világról mesélnek, összekapcsolnak a múlttal és a gyökereinkkel.
Corvina Kiadó