A középkor felhőkarcolói
A regensburgi tornyok titkai. Itália legészakibb városa.
A középkor felhőkarcolóinak nevezik a Regensburgban található ún. nemzetségi tornyokat.A város nekik köszönheti az „Itália legészakibb városa” címet. Majd negyven torony magasodott a városban 1500 körül, más adatok kb. hatvanat említenek, közülük egy tucat még ma is áll az óvárosban.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a tornyok rendeltetése, a szakértők álláspontja is eltérő..
Regensburg legrégibb ábrázolása 1493-ból származik, s egy olyan városképet tár elénk, ami akkoriban az Alpoktól északra egyetlen más városra sem volt jellemző. A városfalakon belül lakótornyok torlódtak s nyúltak karcsúan az ég felé. Többségük ma már nem látható, az évszázadok során ledőltek, átépítették vagy esetleg lebontották őket.
Nincs egyetértés a szakértők között abban sem, hogy mi volt az eredete, illetve funkciója ezeknek az építményeknek. Az egyik nézet szerint a középkori Regensburg kereskedői Észak-itáliai utazásaikon megismerték ottani kollégáik lakótornyait és maguk is elkezdtek hasonlókat építtetni, hogy ezzel is demonstrálják hatalmukat és gazdagságukat. Lehet, hogy egy szemernyi igazságtartalma van ennek a magyarázatnak, de erősen kétséges, hogy kizárólag az itáliai minta hatott. Hiszen amikor a regensburgi kereskedők elkezdtek Tientbe, Veronába, Mantuába utazni, már német földön is voltak masszív, román lakótornyok.
A nemesség is tornyos várakban lakott, s a hercegi vagy püspöki szolgálatban álló városi nemesek hasonlóképpen lakótornyokat építtettek maguknak. Tehát a regensburgi patríciusok számos otthoni példával találkozhattak.
Ugyancsak eltérőek a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy vajon miért építették őket. Míg az észak-itáliai tornyok elsősorban védelmi célokat láttak el, a viszonylag békés Regensburgban erre nem volt szükség.
De akkor mire valók voltak ezek a tornyok? Egy ismert berlini kutató nem zárja ki védelmi szerepüket városi zavargások esetén, mások úgy vélik, hogy erre a funkcióra nem voltak alkalmasak. Feltűnő, hogy lőrésekkel rendelkező és lőrések nélküli tornyok is épültek.
A magyarázat a tornyok építésének történetében rejlik. A 11-12. században csak a nemesség román lakótornyai voltak ismertek. A 13. század első felétől azonban megjelentek olyan tornyok is, melyek építtetői jómódú kereskedők. A toronyépítés igazi virágkora akkor köszöntött be, amikor a város megkapta a városi önkormányzat megalakításának privilégiumát. Az ezt követően épülő lakótornyok a városi polgárság öntudatát fejezték ki, szimbolizálva a városi vezető elitben egyenrangú félként megjelenő kereskedők rivalizálását a nemességgel.
De egy apró, finom különbségnek meg kellett maradnia a régi nemesség és a feltörekvők között.
„Lehet lőrés a tornyon vagy nem?”- ezt a kérdést a társadalmi hovatartozás döntötte el. A nemes-
ség kora gótikus tornyain voltak lőrések, a kereskedőknek viszont tilos volt lőréseket építtetniük. Ez a különbség csak a 13. sz. végén szűnt meg, amikor a rendi különbségek a polgárság és nemesség között összemosódtak, a kereskedők lovagi címet vásárolhattak, a városi nemesség viszont bekapcsolódott a kereskedelmi tevékenységbe. Nemsokára már olyan polgárok is lakótornyokat építtettek, akik nem tartoztak a patríciusok közé.
A regensburgi tornyok értelmét és célját még sokféleképpen próbálják megmagyarázni, pl. a tornyok reprezentációs szerepükön túlmenően alkalmasak voltak a szomszédos konkurrencia kifigyelésére. Más magyarázat szerint a tulajdonosok kilátótornyai voltak, innen élvezhették a panorámát. A középkori bűzös utcák felett lakni kellemesebb lehetett, bár meg kell jegyezni, hogy a hét-nyolc emelet közül rendszerint csak az első három szintet lakták, a többi üresen állt.
De védelmi céloknak nem feleltek meg ezek a tornyok, ez egy, a 14.században kitört felkelés során derült ki. A felkelést leverték, de ezt követően nem épült több torony.
Napjainkra néhány középkori tornyot teljesen felújítottak és nagyon keresett lakásokat alakítottak ki bennük – némelyikhez még tetőterasz is tartozik.
Talán a szép kilátás miatt.
