Az én Afrikám
dr. Jakkel Anna fotókiállítása a Magyar Természettudományi Múzeumban
Egy kecskeméti önkéntes orvos képei
2018. július 4 – augusztus 20.
A Magyar Természettudományi Múzeumban július 4-én nyílt meg egy különleges orvosnő különleges kiállítása. Dr. Jakkel Anna 2009. óta tagja és önkéntes orvosa a Magyar Afrika Társaságnak, és eddig 6 alkalommal dolgozott a világ legszegényebb országaiban:
„Kongóban, Maliban, Guineában, Ugandában, Malawiban és végül újra Ugandában gyógyítottam orvostársaimmal. Munkaterületünk menekülttábor, árvaház, a vadonban eldugott, minden ellátást nélkülöző kis falvak, elhagyott orvosi rendelők voltak. Amikor híre ment az érkezésünknek, a fővárosi nyomortelepek lakói és elegáns negyedek betegei is felkeresték a rendelőnket. A munkaidő teljesen kiszámíthatatlan, a véget nem érő napok, hetek mutatják a magyar orvosok teherbírását. Mivel az infrastruktúra gyakorlatilag minden itthon megszokott kényelmet és biztonságot nélkülöz, csak a tudásunk és a munkabírásunk szab határokat. Villany, folyóvíz nélkül, úttalan utakon, az időjárás viszontagságaival is harcolva tesszük a dolgunkat a Hippokratészi eskünek megfelelően. Mindenféle probléma megoldható… nincs baj akkor sem, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Az emberek elfogadók és már azért is hálásak, hogy valaki, ha a világ másik részéről, más kultúrából érkezett is, megpróbált segíteni. Mivel szervezett egészségügyi ellátás nem létezik ezeken a helyeken – ahova talán soha nem néz le a Jóisten sem –, hatalmas mennyiségű feladat zúdul ránk. A fertőző betegségek, az ellátás és a védőoltások hiánya, a tudatlanság, az analfabetizmus, a sötét hagyományok, a politikai és gazdasági káosz, a higiéniai elégtelenség, mind rontják a felnövekvő generáció egészséges életmódra való esélyeit.
Az utazási irodák által közvetített élmények nem engednek a hétköznapi emberek közelébe, hiszen a komfortos szállodák szomszédságában, mesterségesen kialakított falvakban „kirakat élet” látható. Az afrikai esőerdők úti filmekből ismert arca Kongóban és Ugandában kegyetlen valósággá válik. Maliban a forró sivatag homokja, Malawiban a 6 hónapos szárazság, Guineában az Atlanti-óceán zátonyokkal tele vizeinek kis lélekvesztő csónakokkal megközelíthető szigetvilága szolgált naponta újabb viszontagságokkal a betegeinkhez vezető utakon.
Mégsem erről szól ez a kiállítás!
Minden nehézség ellenére az élet szépségei elfedik a hiányosságokat és a veszélyes helyzeteket. Mikor Afrikában leszállunk a repülőről, megváltozik minden. A forró, fűszeres illatú levegő, a barátságos emberek önzetlen segítsége mellett hamar alkalmazkodunk, és mire hazaindul a csapat, annyi pozitív élménnyel töltődünk fel, hogy visszahúzz a szívünk. Így történt ez velem is … ezért megyek újra és újra vissza, dacolva a nehézségekkel.
A képeimen Afrika élhető oldalát igyekszem megmutatni. Kevés kép szól a munkánkról, főleg a gyerekek arcát és mindennapjaikat mutatom be. A családok hétköznapjait, a főzés, a gyerekgondozás, a mosás helyi sajátosságait, a természet szépségeit a lassan elfogyó erdőkben. Az állatvilág és az emberek békés egymás mellett élése szívmelengető látvány, de szomorú valóság a rezervátumokba zárt nagyvadak élete. Afrikában az erőltetett mezőgazdasági fejlesztések miatt már alig van természetes élőhely. A kiirtott őserdők helyén kávé, tea, cukornádültetvények tengere látható. A szavannát átszelő épülő autópályák visszafordíthatatlanná teszik a változásokat.
Célom, a borzalmak helyett Afrika szépségének bemutatása, mindez az Afrikai Magyar Társaság támogatásával. A képeket Kovács P. Attila fotóművész segített a kiállításra előkészíteni.”
A Magyar Afrika Társaság tevékenységét Ön is támogathatja: http://www.ahu.hu/hu/tamogatas/hogyan-segithetek
Csillag György
