Körösi Csoma Sándor emlékhelyek
Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemes tudomány gazdagításában.
A 15 milliós indiai metropolis, Nyugat-Bengália fővárosa (felújított régi nevén Kolkata) kiemelt helyet foglal el a magyar tudománytörténetben: itt működött a XIX. század harmincas éveiben Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842).
A nagy Kelet-kutató, aki a magyarok ősi hazáját és késői rokonait szerette volna fellelni Ázsia szívében, több mint egy évtizeden át folytatott nyelvi és egyéb kutatásokat a Bengáli Ázsia Társaság ma is álló, XVIII. század végén épült székházában. Ennek előcsarnokában 1911-ben felállították Csoma mellszobrát – Holló Barnabás alkotását –, a Magyar Tudományos Akadémia ajándékát a kalkuttai tudós társaságnak, amely híven őrzi és ápolja a magyar orientalista emlékét.
Szellemi örökségének gondozására rendszeresen szerveznek tudományos tanácskozásokat, konferenciákat Kalkuttában; utoljára Kőrösi Csomának az indiai kultúra kutatásában kifejtett tevékenységéről tartottak nemzetközi szimpóziumot a viharvert, ódon falak között.Eredeti tervét ugyan nem tudta megvalósítani, ám eredményeivel, az első tibeti-angol nyelvtannal és szótárral, páratlan nyelvészeti dolgozataival elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemes tudomány gazdagításában. 1830-ban érkezett a társaság meghívására Kalkuttába, ahol a székház egyik apró szobájában élt és dolgozott.
A cellát máig Kőrösi Csoma-emlékszobaként őrzik, az intézmény könyvtárát pedig a Székelyföldről idáig eljutott tudós számos kézirata gyarapítja.
Az ő nevéhez kapcsolódik a bibliotéka gazdag anyagának első átfogó rendezése is, e munkájában – amelynek eredményei máig élnek – ritkaságszámba menő tárgyi és nyelvi ismeretei segítették (a magyarral együtt húsz nyelven beszélt).
Innen, a Gangesz partjáról indult útnak, hogy eredeti célját megvalósítsa, de ebben megakadályozta halála: útközben Tibet felé végzett vele a malária.
1842-ben Dardzsilingban, a régi angol temetőben temették el, sírja ugyancsak tisztelt és látogatott magyar emlékhely Indiában.
Ázsiába indulását megelőzően Csoma Göttingenben, a magyarországi diákok által is előszeretettel látogatott, nagyhírű német egyetemen tanult orientalisztikát. Az itt gyűjtött szakmai és nyelvtudásnak birtokában vágott azután neki kontinenseken átívelő útjának. A Harz hegység déli nyúlványainál fekvő barátságos városkában márványtábla emlékeztet a valamikori “göttingai” hallgatóra, akire ma is joggal büszke az alma mater. Az emléktáblát Rackebrand pékmester hajdani házán, Csoma egykori szálláshelyén (Weender Strasse 31.) 1954-ben az Urál-Altaji Társaság kezdeményezésére helyezték el.
Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztetnek az erdélyi szülőföldjén és vándorlási állomásain elhelyezett táblák, térplasztikák, így a szíriai Aleppóban, Teheránban, és Indiában többfelé. De ott is kifejezik iránta a tiszteletet, ahol soha sem járt, például Párizsban, Londonban, Tokióban egy szoborral, vagy Vietnámban egy sztúpával. Pontosabban Dél-Vietnámban, Vung Tau településen, ahol a múlt század 20-as éveiben Budapesten és Berlinben párhuzamosan alakult buddhológiai intézet nyitott képviseletet. Az ő kezdeményezésükre, konkrétan Rudolf Petri szerzetes, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet tanára akciója nyomán a Mekong deltavidékén 1972-ben, "a Magyar Bodhiszattva" tiszteletére sztúpát emeltetek.
Másodközlés: www.magyaremlek.nolblog.hu 2010/02/17
Körösi Csoma Sándor-Kalkutta,Darzsiling,Göttingen-Vung Tau
