Szabadidő magazin - Zenegépek a múltból
Szabadidő magazin

Zenegépek a múltból

2010. június 12. 20:29 | Dobi Ildikó

Muzsikáló múzeum Szentendrén.

MUZSIKÁLÓ MÚZEUM SZENTENDRÉN

 

Korenchy Gábor műgyűjtő két éve tárta a nyilvánosság elé különleges gyűjteményét, a Muzsikáló Múzeumot Szentendrén, a Főtér 1-ben található kis ajándéküzlet emeletén.

   A látogatót, akár fiatal, akár idősebb, elbűvöli a régi korok zenélő, mozgó szerkezetei, a kintornák, a sípládák, a gépzongorák és a díszes wurlitzerek, ha egyáltalán megtalálja ezt az eldugott, reklám nélküli, de annál értékesebb kiállítást.

   A gyűjtő általában fillér nélkül is megszerzi álmai tárgyát, csak a többi gyűjtővel van nehéz dolga. Korenchy a „nyócker” körfolyosós házainak egyikében figyelte az udvaron kalapozó kintornást a kerekes, kurblis zenegépével. A jó hangulatért cserébe az emeleti lakók újságpapírba göngyölt alumínium 10-20 filléreseket dobtak le neki. Sok ház földszintjén még ma is olvasható a felirat: tilos a házalás és a kintornázás.  

   A kiállítás kimerítő ismereteket nyújt a múlt zenegépeiről. Ezeket akár zenei képzettség nélkül bárki megszólaltathatta, a hangzása pedig egy muzsikus vagy egy kisebb zenekar hatását kelti a hallgatókban. A régészek szerint a találékony ókoriak már Kr. e. 2-300 évvel építettek vízhajtású órákat, némelyikük hangokkal is jelezte az idő múlását. A 13. században csak az uralkodók engedhették meg maguknak a szárnyaikat mozgató, csicsergő ezüst vagy arany műmadarakat és a kis dobozokba rejtett zenélő szerkezeteket. A barokk korban dallamokat játszó lábas órákat építettek, a templomtornyokban pedig megjelentek az első harang-automaták. Leghíresebb közülük a strasszburgi katedrális világórája. A 18-19. századból maradt fenn a legtöbb, még működő asztali zenélő óra. 1825-től engedélyezték a hadirokkantaknak az utcai gépzenélést, hiszen nem létezett a nyugdíj intézménye.

     1878-ban új fejezet kezdődött az emberiség régi álmával, a Thomas Alva Edison által megvalósított emberi hangrögzítéssel. A fonográf Edison 1200 szabadalmából csupán az egyik! A hang rezgését puha viaszhengerre vitte fel, amiről később lejátszható volt. Bartók és Kodály népzenei gyűjtését eleinte ilyen szerkezetre rögzítette, amit a Nemzeti Múzeum könyvtári őrei kottáztak le, csak később alakult meg a Zeneműtár. Edison másik találmánya a viaszhenger tartalmának törlését szolgáló „Edison shaving machine”.

   A következő találmány Emil Berliner gramofonja volt 1887-ből, ami kiszorította helyéről a fonográfot. Korenchy ezekből is megszerzett néhány darabot. A találmány korszakos érdeme a tömeggyártásra alkalmas kemény hanghordozó, a hanglemez megjelenése. Ekkor már szériában készültek a tölcséres gramofonok (leghíresebb gyártója a His master’s voice cég), később megszülettek a táskás, tölcsér nélküli társaik. A sok szórakoztató és nosztalgiát idéző műszer között fedezhető fel a jóval korábbi tűhengeres, hangzófésűs zenélő szerkezet, a nyakba akasztható sípláda és a csöppnyi asztali orgona. 

   A gyűjtemény jórészt az 1780-1930 közötti mechanikus zenélő szerkezeteket, köztük igazi mestermunkákat, ritkaságokat és sorozatban készült olcsó játékdobozokat (bingolákat), titkos bárszekrényeket, szivarkínálót, dallamokat játszó, forgó karácsonyfát, táncoló figurákkal ellátott, lábhajtású gépzongorákat (pianola), lyukszalagos vagy tüskehengeres mechanikájú, díszes bútordarabokat tárja a látogatók elé. Az egyik 110 éves zenegép öttagú zenekart imitálva képes nyolc dallamot lejátszani. Ma is tökéletesen hangzik a madárfütty automata az 1700-as évek végéről. Ezzel a kalitkában tartott madarakat akarták éneklésre bírni. Az orchestrion szekrény méretű zenedoboz volt. Persze, bőven találkozunk itt giccsel is, mint az Eiffel-tornyot formázó, zenélő italkínáló vagy a miniatűr verkli, a farkán felhúzható, zenélő malacon és söröskorsón túl egyéb szórakoztató automaták.

   A gyűjteményt 2002-ben láthatta először rövid ideig a közönség az Ernst Múzeumban. Most végre megnyitotta „kapuját” a technikai csodákkal teli kis múzeum Szentendrén. Nemcsak nagyszülők és unokák részére, hanem osztálykirándulások látogatására is alkalmas a sok működő érdekesség. A leírásokban pontos évszámokat, tárgyismertetőt találunk, sőt, kívánságra kiváló szakvezetést is kaphatunk. A belépődíj 800.- forint. 

 

 

  

  

 

Fotósarok