Koncert Martonvásáron

Kocsis Zoltán előadása Bartók műveiről

Santanderből Martonvásárra

Kocsis Zoltán a spanyolországi koncert után máris a saját együttesével, a Nemzeti Filharmonikusokkal készül Martonvásárra.

Kocsis Zoltán a X. Zenei Találkozó és Akadémia meghívására előadást tartott Santanderben Bartók műveiről, majd a nyitókoncertre készítette fel a zenekart.

„Nagyon érdekes koncert volt, Bartók Táncszvitjét, és Schubert ún. nagy C-dúr szimfóniáját vezényeltem, a két mű között pedig  Mozart ún. kis A-dúr /K.414/ zongoraversenyét játszottam.

Ottlétem igazából tanítást jelentett, mert –noha a világ sok országából meghívott ifjú művészek kiváló hangszerjátékosok, mégis nehéz belőlük egy zenekart formálni. Minél képzettebb egy muzsikus ugyanis, annál nehezebb szervezett, kollektív munkára fogni őt. De végül is nagyon jó koncert lett, nem hibátlan, de a tökéletesség - mint tudjuk, nem létezik.

A próbák között jutott idő a fürdőzére, pihenésre, nem is szólva a fociról; ott szorongtunk minden nap a hotel halljában, nagyszerű hangulatban izgultuk végig a meccseket. Úgy érzem, valamit hozzátehettem a zenekari kultúrához, nem is beszélve Magyarország kulturális életének reputációjáról.” – mondta Kocsis hazatérése után, majd folytatta a martonvásári koncertekkel, amelynek első estje 17-én, szombaton 19 órakor lesz Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének Parkjában.

„Beethoven D-dúr zongoraversenye (op.61/a) a híres D-dúr hegedűverseny átirata. A szerző maga dolgozta át, talán nem olyan nehéz, mint a hegedűverseny, de nagyon kevés hanggal nagyon sokat mond. A szólista, Borbély László feljövőben lévő nagyon tehetséges zongorista, akit már többször hallottam játszani, ezért is hívtam meg. Nagy érdeklődéssel várom, mert minden egyéni, illetve eredeti megközelítésre vevő vagyok. Lehet, hogy végül elutasítom, vagy az előadása bizonyos részleteivel nem értek egyet, de az is lehet, hogy tanulok belőle!” – mondta Kocsis Zoltán, majd a műsor második darabjáról, a D-dúr szimfóniáról beszélt.

„Amikor a Zeneakadémián mind a kilenc szimfóniát eljátszottuk sorrendben egy délután és este, akkor teljesen nyilvánvalóvá váltak a művek értékei egymás közvetlen szomszédságában előadva. Így az 1. szimfónia, ha önmagában nézzük, fantasztikusan megkomponált Mozart stílusú szimfónia, de ha a 2. meghallgatása után tekintünk vissza rá, akkor nem érezzük azt többnek egy vizsgamunkánál. Mert a 2. sokkal eredetibb, egyénibb, és jobban reprezentálja Beethoven zenéhez és a világhoz való viszonyát. Remélem, ez is kiderül szombat este. ”