ÍGY LÁTTÁK ŐSEINK A CSILLAGOKAT

Életre keltik a történelmet

Vajon hogyan tekintettek elődjeink a világűrre és milyen felvetéseket, mítoszokat szőttek köré? és Mi szolgált alapjául a mai csillagászatnak, és miként változtak a tudományos nézetek az évszázadok során?

A múlt széleskörű bemutatására hivatott Viasat History háromrészes dokumentumfilmmel járja körül a témát, amelyet 2020. április 19-től vasárnap esténként 21:00-tól tár a csillagászat iránt érdeklődők elé. Az Ősi égbolt a modern CGI technikát felhasználva, de ősi leletek mentén kelti életre a történelmet. Nézzünk néhány mérföldkövet a múltból!

·         Az egyik legősibb elképzelés 4000 éves, és az ókori Babilonban született. Ez a világmindenséget felső és alsó részre osztja: felül vannak a csillagok, alul pedig a lapos, korong alakú Föld, amely egy óceán közepén lebeg – ez az univerzum középpontja, körülötte forog az ég és benne minden.

·         Az ókori Mezopotámiában élők úgy vélték, hogy az égbolt egy hatalmas kőtábla, amire az istenek a csillagok és a bolygók segítségével üzeneteket véstek. Ezeket az üzeneteket próbálták megfejteni az égen látható égitestek helyzetének vizsgálatával – tulajdonképpen ebből a korból ered a mai csillagászatnak nevezett tudomány.

·         A Mezopotámiából érkező ismereteket elemezve az i.e. 6. században élt Thalész görög filozófus volt az első, aki megkérdőjelezte az égi események természetfeletti mivoltát, és kijelentette, hogy a földi eseményekhez hasonlóan az égbolton látható dolgoknak is tudományos magyarázata kell, hogy legyen – magyarán ő fektette le a modern csillagászat alapjait.

·         Ez a tudományos megközelítés hozta el azt a felismerést is az emberekben, hogy a Föld nem lapos, hanem kerek. Az I. évszázadban élt Ptolemaiosz szerint viszont az égbolt is kerek volt, egy gömb, amelynek középpontja a Föld volt, ami körül az éggömb forgott. Úgy gondolta azonban, hogy nem minden eleme statikus: voltak égitestek, amelyek maguk is körkörös mozgást végeztek – a majd kétezer évvel ezelőtt élt filozófus így, bár akaratlanul, de feltárta a naprendszerünk számos bolygóját és azok mozgásirányát.

A reneszánsz idején élt Kopernikusz is Ptolemaiosz modelljét vette alapul, azonban számításai kimutatták, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, nem körülötte kering minden, hanem a többi bolygóval együtt az kering a Nap körül. Az ő modelljét azonban egészen addig nem fogadták el, amíg az 1600-as években fel nem találták az asztronómia egyik legfontosabb eszközét, a teleszkópot, a mai csillagászat elengedhetetlen eszközét