Koncert a Pesti Vármegyeháza Díszudvarán
Szórakoztatás és gyönyörködtetés. Korai Mozart művek a repertoárban
Koncert a Pesti Vármegyeháza Díszudvarán
Igen, vannak helyek Pesten ahol egy kellemes nyárestét el lehet tölteni. Igen, van közönség Pesten a nívós, de egyben kellemes nyáresti programra.
A Pesti Vármegyeháza klasszicista épületének hangulatos udvarán Augusztus 19-én este Mozart hangversenyt hallhatott a nézőteret zsúfolásig megtöltő, sőt pótszékeken és állóhelyeken is helyet foglaló közönség.
Pest Megye Szimfonikus Zenekara játszott Noseda Tibor vezényletével.
A hely szelleméhez és hangulatához nagyon illeszkedő program három viszonylag korai Mozart műből állt.
Először az 1775-ben komponált G-dúr hegedűversenyt (K 216) hallhattuk Környei Zsófia hegedűművész előadásában.
Ez a mű a Salzburgban, ugyanazon évben komponált három hegedűverseny közül a harmadik. A hagyományosan háromtételes mű a gyors, lassú, gyors tételek váltakozására épül. A gyors első tétel után következik a mű legszebb, lírai tétele a szerenádmuzsikát idéző Adagio. Majd a hagyományokhoz híven újra egy gyors, néha egészen indulószerű tétel zárja művet.
Második számként egy sajnos elég ritkán hallható, de elbűvölő szépségű versenymű, a C-dúr fuvola-hárfaverseny (K 299) következett.
Amint azt az est karmesterének Noseda Tibornak rövid bevezetőjéből megtudhattuk ezt a művet az ifjú Mozart 1778-ban párizsi tartózkodása alatt írta Guines hercege megrendelésére, aki kiváló fuvolajátékos volt, lánya pedig remek hárfás, akit Mozart egy ideig tanított is zenei ismeretekre. A korra jellemző, hogy az elkészült művet a herceg „elfelejtette” kifizetni a szerzőnek, a tanításért pedig oly megalázóan kevés pénzt fizetett, hogy azt Mozart alamizsnaként visszautasította és elhagyta Párizst.
Ez a versenymű, akárcsak az előző, szintén háromtételes és szintén a gyors, lassú, gyors tételek váltakozására épülő elegáns, könnyed hangvételű mű. A két lendületes szélső tétel fogja közre a líraibb, ringatózó dallamosságú Anadantino tételt. A befejező harmadik tételben pedig felismerhettük a későbbi Kis éji zene dallamait. Mozart ebben a műben virtuóz, de nem eljátszhatatlanul nehéz szólamokat komponált a két szólistának. Ezen az estén Iván Petra játszotta a hárfaszólamot és Claudio Marinone, olasz fuvolaművész, a fuvolaszólamot. Mindkét művész és a zenekar nagy sikert aratott a mű előadásával.
A szünet után a zenekari szám következett, a C-dúr (K 200) szimfónia. Ezt a művet Mozart 1773-ban írta Salzburgban. A hagyományos háromtételes formát megújítva, ezúttal négytételesre bővítette, egy Menuetto tétel közbeiktatásával. Ez a viszonylag korai mű hangulatában már-már megidézi a későbbi nagy C-dúr művek fenséges világát, miközben a zárótétel vidámsága méltóan zárta a művet és a hangversenyt.
A nagy sikerre való tekintettel a zenekar és karmester ráadásként egy Mozart Divertimento részlettel búcsúzott a közönségtől.
Nagyon szerencsés volt a műsor összeállítása, hiszen ez a három viszonylag korai mű nem vet még fel óriási sorskérdéseket, nem szól életről, halálról, nincsenek bennük a késői művek nagy drámái. Feladatuk a szórakoztatás és a gyönyörködtetés.
Akik ott voltunk elmondhatjuk, hogy jó volt végigülni a koncertet a csillagos ég alatt és testben, lélekben felüdülve hagytuk el a Vármegyeháza hűvös udvarát.
