Európa gasztronómiai régiója

2021. október 20. 17:30 |

A szlovén konyha

Szlovén gasztronómia: az Alpok, a Mediterráneum, a dinári karsztvidék és a Pannon-síkság metszetében.

Az Európa Gasztronómiai Régiója címmel olyan pályázó közösségeket (város, megye, régió, sziget, ország) tüntetnek ki, akik a fenntartható fejlődés szellemében, közösségi összefogással, kiemelten fontosnak tartják gasztronómiai örökségüket, a helyi ételek, italok, mezőgazdasági termékek, kulturális és természeti értékek megőrzését és védelmét. A cím az adott terület eredményeit, programját, összefogását és a jövő kihívásaira adott válaszokat széles körben népszerűsítő kitüntetés, pénzdíjjal nem jár.

A címet minden évben egy, vagy több európai város vagy régió kapja. A díj – hasonlóképpen például a sokak által ismert, a legjobb európai úti célok (European Best Destinations díjaihoz – nem hivatalos uniós elismerés, ezt egy független európai szervezet, a Nemzetközi Gasztronómiai, Kulturális, Művészeti és Turisztikai Intézet (IGCAT) ítéli oda.

„Az IGCAT által irányított, jelölt és díjazott európai és világgasztronómiai régiók együtt dolgoznak az élelmezésbiztonság megerősítésén a jellegzetes étkezési kultúrák ünneplése révén; munkahelyeket teremtenek a kreativitás és a gasztronómiai innováció ösztönzésével; táplálják a gyermekeket és felnőtteket a kulináris és kulturális oktatáson keresztül; ösztönzik a környezeti fenntarthatóságot a turizmus, a vendéglátás és a mezőgazdaság területén; támogatják az egyensúlyt és a fenntartható turisztikai gyakorlatokat; kiemelik és támogatják a vidéki és városi közösségek szakértelmét, kapcsolatot teremtenek és megosztják a bevált gyakorlatokat; és hozzájárulnak a közösségek egészségéhez és jólétéhez.”

Érdekesség, hogy a 2024-es elismerésre Baranya régió is pályázik, jelentkezésüket már idén össze kellett állítaniuk

Bármennyire kicsi ország is, a kétmillió lakosú, fél dunántúlnyi területű Szlovénia földrajzi és gasztronómiai szempontból hihetetlenül sokszínű, izgalmas ötvözetet kínál különböző tájegységeinek jellegzetességeiből. Így visszaköszönnek benne a sokak által ismert osztrák, olasz és magyaros ízek, kiegészítve a sajátos, szlovén karakterrel. A nyertes pályázatban fogalmaztak alapján „a szlovén ételek helyi alapanyagokból készülnek, a szántóföldeken és kertekben termesztett termékektől kezdve a réteken és erdőkben gyűjtött alapanyagokig, az adriai sótartályokból szedett sóig, az őshonos méhek által készített mézig, a butik méretű borászatok boraiig és az egészséges ásványvizekig. Szlovénia zöld, egészséges és aktív ország. A változatos gasztronómia ezért kultúrájának része.”

Szlovén ételkülönlegességek

Az Európai Unión belül Szlovénia számos mezőgazdasági terméket és élelmiszert jegyeztetett be oltalom alatt védett eredetmegjelöléssel (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) vagy hagyományos különleges eredetmegjelöléssel (HKT). Eddig négy szlovén kulináris különlegesség kapta meg a hagyományos különleges termék megjelölést.

Prekmurje, azaz a Muravidék a helyi rakott rétes (prekmurska gibanica) hazája. Az egyik legfinomabb, legédesebb szlovén sütemény több réteg töltelékből áll : mák, túró, dió és alma, közöttük pedig egy réteg foszlós tészta. A finomságról a Muravidék legnagyobb írója, Miško Kranjec írta, hogy „még akkor is megenném, ha már a halálos ágyamon feküdnék, és tudnám, hogy már semmi jót nem tenne nekem”.

Az egykor Európa második legnagyobb bányavárosában, Idrijában a 20. század első felétől készítik az idrijski žlikrofi-t, a burgonyával, hagymával, krumplival és fűszerekkel töltött, jellegzetes Napóleon-kalap alakú tésztát. A žlikrofi azóta is Idrija város fő specialitása – a város egyébként a világ egykori legjelentősebb higanykitermelőjeként az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel.

A Belokranjska pogača (Bela Krajina laposkenyér) eredetileg kovásztalan, kör alakú, tojással megmosott és köménnyel vagy durva sóval megszórt kenyér. Kinézetre olyan, mint egy nagyra nőtt magyar tepertős pogácsa, sokszor emlegetik még szlovén focacciaként is. Sütés előtt a felületét késsel négyzetrácsosra vágják, amely jelzi, hogy a darabokat hogyan kell leszakítani és elfogyasztani.

Szlovénia egyik fő gasztronómiai szimbóluma a potica, a bejglihez hasonlító ünnepi kalács, amelyet sodornak és különféle töltelékkel töltenek meg. Ez a legfrissebben levédett szlovén különlegesség, amely idén szerezte meg az uniós oltalmat. A legismertebb és legnépszerűbb a diós töltelékkel készült potica, de Szlovéniában több mint százféle édes és sós töltelékkel – például mazsolával, túróval vagy tárkonnyal – fogyasztják.

Különleges szlovén mezőgazdasági termékek és élelmiszerek

A 18. század vége óta Szlovénia jellegzetes gasztronómiai márkái közé tartozik a kranjska klobasa (kranji kolbász), amely egyike az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott élelmiszereknek. Ezt az eredetmegjelölést három karsztvidéki hústermék, a kraški pršut (karsztvidéki sonka), a kraški zašink (szárított sertésnyak) és a kraška panceta (szalonna) is megkapta. Prekmurjéból a kivételes füstölt prekmurjei sonka szerepel a listán, míg a Felső-Savinja-völgyi gazdaságokban zgornjesavinjski želodec (szárított sertésszalámi-féleség) készül.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölést három sajtfajta kapta meg, nevezetesen a tolminc (kemény, zsíros sajt), a bovški sir (Bovec őshonos juhfajta nyers tejéből készült sajt) és a mohant nevű különleges, csípős, rendkívül intenzív illatú és ízű, lágy, fűszeres bohinji sajt. Oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt kapott még többek között a Štajerska-Prekmurje régióból származó tökmagolaj (štajersko prekmursko bučno olje), a ptujski lük nevű különleges, szív alakú, lapított vöröshagymafajta, a stájer komló (štajerski hmelj) és a slovenski med (szlovén méz), a listán szerepel még a Kočevje erdei méz, a kraški méz.

A szlovén méz és bor

A szlovén méhészet a leghíresebbek közé tartozik Európában, történetéről már a 18. századtól állnak rendelkezésre információk, számos szakembert pedig a korszerű méhészet megteremtői között tartanak számon. Az ENSZ május 20-át Szlovénia kezdeményezésére nyilvánította a méhek világnapjává, amely a méhek rendkívüli jelentőségére hívja fel a figyelmet az emberiség túlélése szempontjából.

Szlovéniában jelentős bortermelés is zajlik, a borok három régióból – Primorje, Posavje és Podravje – származnak. A szőlő nagy részét kézzel szüretelik, és a termelés a biogazdálkodás elvein alapul. A szőlő- és borkultúra a mai Szlovénia területén állítólag már az illírek és a kelták idején (i.e. 400) ismert volt, a római korban tovább fejlődött, majd a szőlőtermesztés és a pincekereskedelem nagyrészt a kolostorok munkájának köszönhetően terjedt el. Ptuj 2017-ben ünnepelte, hogy a minoriták kolostora már 777 éve folyamatosan termel bort. Szlovénia második legnagyobb városában, Mariborban a mai napig terem a világ bizonyítottan legrégebbi szőlőtőkéje: a több mint 450 éves žametovka-tőkéről származó évente mintegy 40 kilogramm szőlőből ünnepi bor készül.


KULTÚRA ÚTI CÉL EURÓPAI UNIÓ ÉLETMÓD SPORT PARLAMENT INFORMATIKA SZABADIDŐ ANNO

Európa gasztronómiai régiója 2021. október 20. 17:30 \| A szlovén konyha Szlovén gasztronómia: az Alpok, a Mediterráneum, a dinári karsztvidék és a Pannon-síkság metszetében. Az Európa Gasztronómiai Régiója címmel olyan pályázó közösségeket (város, megye, régió, sziget, ország) tüntetnek ki, akik a fenntartható fejlődés szellemében, közösségi összefogással, kiemelten fontosnak tartják gasztronómiai örökségüket, a helyi ételek, italok, mezőgazdasági termékek, kulturális és természeti értékek megőrzését és védelmét. A cím az adott terület eredményeit, programját, összefogását és a jövő kihívásaira adott válaszokat széles körben népszerűsítő kitüntetés, pénzdíjjal nem jár. A címet minden évben egy, vagy több európai város vagy régió kapja. A díj – hasonlóképpen például a sokak által ismert, a legjobb európai úti célok (European Best Destinations díjaihoz – nem hivatalos uniós elismerés, ezt egy független európai szervezet, a Nemzetközi Gasztronómiai, Kulturális, Művészeti és Turisztikai Intézet (IGCAT) ítéli oda. „Az IGCAT által irányított, jelölt és díjazott európai és világgasztronómiai régiók együtt dolgoznak az élelmezésbiztonság megerősítésén a jellegzetes étkezési kultúrák ünneplése révén; munkahelyeket teremtenek a kreativitás és a gasztronómiai innováció ösztönzésével; táplálják a gyermekeket és felnőtteket a kulináris és kulturális oktatáson keresztül; ösztönzik a környezeti fenntarthatóságot a turizmus, a vendéglátás és a mezőgazdaság területén; támogatják az egyensúlyt és a fenntartható turisztikai gyakorlatokat; kiemelik és támogatják a vidéki és városi közösségek szakértelmét, kapcsolatot teremtenek és megosztják a bevált gyakorlatokat; és hozzájárulnak a közösségek egészségéhez és jólétéhez.” Érdekesség, hogy a 2024-es elismerésre Baranya régió is pályázik, jelentkezésüket már idén össze kellett állítaniuk Bármennyire kicsi ország is, a kétmillió lakosú, fél dunántúlnyi területű Szlovénia földrajzi és gasztronómiai szempontból hihetetlenül sokszínű, izgalmas ötvözetet kínál különböző tájegységeinek jellegzetességeiből. Így visszaköszönnek benne a sokak által ismert osztrák, olasz és magyaros ízek, kiegészítve a sajátos, szlovén karakterrel. A nyertes pályázatban fogalmaztak alapján „a szlovén ételek helyi alapanyagokból készülnek, a szántóföldeken és kertekben termesztett termékektől kezdve a réteken és erdőkben gyűjtött alapanyagokig, az adriai sótartályokból szedett sóig, az őshonos méhek által készített mézig, a butik méretű borászatok boraiig és az egészséges ásványvizekig. Szlovénia zöld, egészséges és aktív ország. A változatos gasztronómia ezért kultúrájának része.” Szlovén ételkülönlegességek Az Európai Unión belül Szlovénia számos mezőgazdasági terméket és élelmiszert jegyeztetett be oltalom alatt védett eredetmegjelöléssel (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) vagy hagyományos különleges eredetmegjelöléssel (HKT). Eddig négy szlovén kulináris különlegesség kapta meg a hagyományos különleges termék megjelölést. Prekmurje, azaz a Muravidék a helyi rakott rétes (prekmurska gibanica) hazája. Az egyik legfinomabb, legédesebb szlovén sütemény több réteg töltelékből áll : mák, túró, dió és alma, közöttük pedig egy réteg foszlós tészta. A finomságról a Muravidék legnagyobb írója, Miško Kranjec írta, hogy „még akkor is megenném, ha már a halálos ágyamon feküdnék, és tudnám, hogy már semmi jót nem tenne nekem”. Az egykor Európa második legnagyobb bányavárosában, Idrijában a 20. század első felétől készítik az idrijski žlikrofi-t, a burgonyával, hagymával, krumplival és fűszerekkel töltött, jellegzetes Napóleon-kalap alakú tésztát. A žlikrofi azóta is Idrija város fő specialitása – a város egyébként a világ egykori legjelentősebb higanykitermelőjeként az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. A Belokranjska pogača (Bela Krajina laposkenyér) eredetileg kovásztalan, kör alakú, tojással megmosott és köménnyel vagy durva sóval megszórt kenyér. Kinézetre olyan, mint egy nagyra nőtt magyar tepertős pogácsa, sokszor emlegetik még szlovén focacciaként is. Sütés előtt a felületét késsel négyzetrácsosra vágják, amely jelzi, hogy a darabokat hogyan kell leszakítani és elfogyasztani. Szlovénia egyik fő gasztronómiai szimbóluma a potica, a bejglihez hasonlító ünnepi kalács, amelyet sodornak és különféle töltelékkel töltenek meg. Ez a legfrissebben levédett szlovén különlegesség, amely idén szerezte meg az uniós oltalmat. A legismertebb és legnépszerűbb a diós töltelékkel készült potica, de Szlovéniában több mint százféle édes és sós töltelékkel – például mazsolával, túróval vagy tárkonnyal – fogyasztják. Különleges szlovén mezőgazdasági termékek és élelmiszerek A 18. század vége óta Szlovénia jellegzetes gasztronómiai márkái közé tartozik a kranjska klobasa (kranji kolbász), amely egyike az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott élelmiszereknek. Ezt az eredetmegjelölést három karsztvidéki hústermék, a kraški pršut (karsztvidéki sonka), a kraški zašink (szárított sertésnyak) és a kraška panceta (szalonna) is megkapta. Prekmurjéból a kivételes füstölt prekmurjei sonka szerepel a listán, míg a Felső-Savinja-völgyi gazdaságokban zgornjesavinjski želodec (szárított sertésszalámi-féleség) készül. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölést három sajtfajta kapta meg, nevezetesen a tolminc (kemény, zsíros sajt), a bovški sir (Bovec őshonos juhfajta nyers tejéből készült sajt) és a mohant nevű különleges, csípős, rendkívül intenzív illatú és ízű, lágy, fűszeres bohinji sajt. Oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt kapott még többek között a Štajerska-Prekmurje régióból származó tökmagolaj (štajersko prekmursko bučno olje), a ptujski lük nevű különleges, szív alakú, lapított vöröshagymafajta, a stájer komló (štajerski hmelj) és a slovenski med (szlovén méz), a listán szerepel még a Kočevje erdei méz, a kraški méz. A szlovén méz és bor A szlovén méhészet a leghíresebbek közé tartozik Európában, történetéről már a 18. századtól állnak rendelkezésre információk, számos szakembert pedig a korszerű méhészet megteremtői között tartanak számon. Az ENSZ május 20-át Szlovénia kezdeményezésére nyilvánította a méhek világnapjává, amely a méhek rendkívüli jelentőségére hívja fel a figyelmet az emberiség túlélése szempontjából. Szlovéniában jelentős bortermelés is zajlik, a borok három régióból – Primorje, Posavje és Podravje – származnak. A szőlő nagy részét kézzel szüretelik, és a termelés a biogazdálkodás elvein alapul. A szőlő- és borkultúra a mai Szlovénia területén állítólag már az illírek és a kelták idején (i.e. 400) ismert volt, a római korban tovább fejlődött, majd a szőlőtermesztés és a pincekereskedelem nagyrészt a kolostorok munkájának köszönhetően terjedt el. Ptuj 2017-ben ünnepelte, hogy a minoriták kolostora már 777 éve folyamatosan termel bort. Szlovénia második legnagyobb városában, Mariborban a mai napig terem a világ bizonyítottan legrégebbi szőlőtőkéje: a több mint 450 éves žametovka-tőkéről származó évente mintegy 40 kilogramm szőlőből ünnepi bor készül.
Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat Készítette a