Corvina Kiadó
Holmes Pesten, Himmler masszőrnél, Merkel nyugdíjban.
Minden idők leghíresebb detektívje 1928-ban Budapestre látogat, és több, párhuzamosan futó nyomozásba kezd Csabai László új regényében. Már önmagában ez is elég izgalmas, csakhogy a Sherlock Holmes Budapesten nem „egyszerű” krimi (bár annak is pazar), hanem egy színes, korabeli fotókkal gazdagon illusztrált könyv, amely bónuszként egy alternatív befejezést is tartalmaz – ezt csak akkor lehet elolvasni, ha az ember megadja a helyes választ húsz kérdésre. Vagyis a könyv szabadulószoba, krimi és korrajz találkozása a boncasztalon. Csabai László a csodadoktor: kezében a szike egy pillanatra sem remeg meg. A műtét sikerült, a beteg meghalt… ja nem, bocsánat: él és virul!
Épp a napokban láthatjuk Angela Merkelt kancellárságától elbúcsúzni. Tizenhat évet töltött el a német és a világpolitika élvonalában. Az utókor majd ítéletet mond fölötte, most vannak rajongói, tisztelői, de ellenségei és utálói is bőven. Kati Marton, a Corvina sztárszerzője, az életrajzok specialistája komoly kutatómunkájára alapozva vázolja fel a fajsúlyos politikus és a magánéletét tűzön-vízen át óvó ember pályaképét. Elsőre azt hinnénk, Merkel, vagy ahogy sokan hívják, a „Mutti” egy unalmas, szürke, napközistanítónéni-álcás technokrata. Nem is tévedhetnénk nagyobbat! Az összes őt ismerő ember kiemeli, milyen jó humora van (!), csak éppen a magánbeszélgetéseire tartogatja. A könyv tele van bennfentes információkkal, a politikai játszmák hátterének ismertetésével, jönnek-mennek benne a híres emberek: Obama, Trump, Macron, Putyin… Az is kiderül: Merkel valamilyen módon mindegyik autokrata férfit kezelni tudta, leginkább az önuralmával és a tényekhez ragaszkodásával, valamint alapos felkészültségével a mindenkori témákban.(Hallom ám, ahogy most sóhajtott egyet, Kedves Olvasó!)
Nagyon köszönjük Barabás Andrásnak a fantasztikusan precíz fordítást!
Egy egészen másik kancellárhoz van köze François Kersaudy francia történész oknyomozó könyvének. (Igen, visszakanyarodunk egy kicsit a második világháborúhoz.) Himmler masszőre a könyv címe, Felix Kerstenről szól, aki a cári Oroszországhoz tartozó Livóniában (annak is lettországi területén) született németként, harcolt a finnek oldalán a Szovjetunió ellen, remek svéd és holland kapcsolatokkal és nyelvtudással rendelkezett, ám a legfontosabb: Berlinben a masszázsterápia nagymesterévé nőtte ki magát – már az is elképesztően érdekes, hogyan. De ami miatt a történelem egyik legvéresebb időszakának fontos mellékszereplőjévé vált: Himmlert, az SS vezetőjét, Hitler (egyik) jobbkezét kezelte éveken át, nem teljesen szabad akaratából. Mivel páciensei a társadalom krémjéből kerültek ki (gyártulajdonosok, hercegek, nagykövetek), ezért nagyon meggazdagodott, így a fizetést ajánló Himmlert mindig azzal szerelte le (mint a későbbi Keresztapa): egyszer majd kérek magától valamit. Az egyszerből rengeteg lett: a háború kitörése után egyfolytában, mint egy makacs pitbull, letámadta kéréseivel a rettegett náci vezetőt, aki olykor, a kezelések utáni fájdalommentes időszakokban meglepően engedékeny hangulatba került, így Kersten először magasrangú barátait, később ismeretlen honfitársait, majd hadifoglyok és zsidók ezreit tudta megmenteni úgy, hogy tevékenységéről csak kevesen tudtak. Még mindig, sok évtized távlatából is félelmetes bepillantani a náci felsővezetés rettegéssel (féltek Hitlertől és egymástól, mint a tűztől) és gonoszsággal teli napjaiba, és látjuk, ahogy egy őrült a pusztulásba hajszolja emberek millióit.
Ádám Péter kiváló fordításában elevenedik meg Kersten nem mindennapi életének története.
A végére hagytam az ellenpontot, ahogy egy jól komponált hírlevélhez illik. Az amerikai Jonathan Haidtről mondták már, hogy „egyike a világ huszonöt legbefolyásosabb pszichológusának”, és A boldogság hipotézise elolvasása után ez egyáltalán nem tűnik túlzásnak. Haidt annak jár utána, hogy mi a boldogság, hogyan érhetjük el, illetve mit mondanak nekünk minderről a régi nagyok, Platóntól Mohamedig, és hogy amit mondanak, az mennyire állja meg a helyét a modern pszichológia eredményeinek tükrében.
Mindezt mély empátiával és üdítő humorral teszi. Őszintén szólva, nem találkoztam még ilyen sokfelé kalandozó, mégis nagyon fókuszált munkával. Kérdései bátrak, vitakultúrája lenyűgöző, ismeretanyaga páratlan – és mégis könnyebben olvasható. Ugye, milyen hihetetlen? Pedig így van!
Jó olvasást!
Király Levente
a Corvina Kiadó igazgatója
