Vasarely regényes évszázada

Viktor Vasarely az optikai festészet legjelesebb képviselője. Pályaívét unokája Pierre Vasarely rajzolja meg, beleszőve saját, nagyapjával töltött évei emlékeit.

A Philippe Dana közreműködésével írott kötete családtörténet, melyhez a  XX század izgalmas és megrendítő eseményei képeznek hátteret.

Vasarely gyermekkorát Pöstyénben, ebben kedves fürdővárosban töltötte, de a család sorsába beleszólt az első világháború.  Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Budapestre menekültek.

A fiatalember már itt végezte tanulmányait. Életében meghatározó fordulópontot jelentett, hogy beiratkozhatott a budapesti Bauhaus iskolaként megnyílt Bortnyik Sándor Műhelyébe. Itt reklámgrafikát, tipográfiát, modern desingnt, színpadművészetet tanult. Ez az indulás meghatározta világlátását és későbbi szakmai irányvonalát.

Ebben az időben Párizs volt a művészetek világvárosa. Minden magát megméretni akaró művész ide sereglett, hogy ebben a pezsgő, inspiráló légkörben keresse meg az érvényesülés útját. Vasarely is ide érkezett, későbbi felesége Spinner Klára is követte. 

A híres párizsi  Flore Kávéházban, a művészek, alkotók törzshelyén ismerte meg „álmai királynőjét” a fiatal divatszalon tulajdonosnő Denise René személyében. Kettőjük között viharos szerelmi kapcsolat, és hosszú szakmai szövetség szövődött.

1944 februárjában „Viktor Vasarely rajzai és grafikai kompoziciiói” címmel nyílt meg Denise René Galériája. Ettől kezdve közösen alakították a Galéria művészeti arculatát. A negyvenes évek végén a Galéria a geometrikus absztrakt és a kinetikus művészetek kizárólagos képviseletét vállalja fel.

Itt nyitják meg a kinetikus művészet első nemzetközi kiállítását. 1960-ban és 1963 –ban Denise Renével két kiállítást rendeznek Kassák Lajosnak.

1968-ban a mozgás képi illuzíóját modellezi.

1968-ban –harmincöt év után Vasarely Budapestre látogat, a  Műcsarnokban retrospektív kiállítása nyílik.

Cordesben megnyitja Didaktikai Múzeumát, majd  1976-ban  Aix-en Provance-ban a saját tervei alapján felépítiett Vásárhelyi Alapítvány  Építészeti Központ, hogy „megvalósítsa a boldogság színes városát.”                                        

1983-ban a Szépművészeti Múzeumban kiállításán személyesen mutatja be alapítványa működését.

A térművész élete révbe ért. Az optikai festészet, az op-art világsikert arat. A divat, a desing, a tapéta, az építészet, a reklámszakma területeit is meghódítja. 

Az állam vezetői értékén becsülik munkásságát, a francia Becsületrenddel tüntetik  ki. A világ legjelentősebb múzeumaiban mutatkozhat be. 

Az idő előrehaladtával azonban változnak a divatirányzatok is.  Párizs központi, vezető szerepét a művészvilágban fokozatosan Amerika veszi át.

A Vasarely Alapítvány körül is komoly gondok sorjáztak. Súlyos anyagi problémák adódtak, majd-, még a művész életében- egy sajátos családi „örökösödési háború” veszi kezdetét.

A perek sorozata húsz év multán zárult, így ismét adott a lehetőség, hogy az Alapítvány betöltse hivatását és méltó emléket állítson Viktor Vasarely művészetének.

Pierre könyve az alkotó ember arcképét mutatja be, a pályakereső fiatalembert, a hódító férfit, a szerető nagyapát, a világhírű művészt.