A klímasemlegesség felé vezető úton

Konzultációk.

 az Egyensúly Intézet és a VOSZ a piaci szereplőkkel alakít ki párbeszédet

A kiszámítható jogszabályi környezet és a megfelelő támogatási struktúra a két legfőbb feltétele Magyarország sikerének a 2050-es klímasemlegesség felé vezető úton - hangzott el az Egyensúly Intézet és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) által szervezett konzultációkon, ahol vezető autóipari, építésgazdasági és mobilitási szereplők és döntéshozók fejtették ki véleményüket a témáról.

Magyarországon az épületszektor felelős a klímaváltozást okozó üvegházgázok kibocsátásának nagyjából harmadáért, a közlekedés pedig a kibocsátások nagyjából negyedéért. Ha a végső energiafelhasználást nézzük, akkor is hasonló kép rajzolódik ki, nagyjából a negyede a közlekedéshez, harmada pedig az épületszektorhoz kapcsolódik. Egyértelmű tehát, hogy e két szektor kezelése óriási energia-megtakarítási és kibocsátás-csökkentési lehetőségeket rejt magában, amelyeket érdemes kiaknázni, így itt jelentős átalakulások várhatóak annak érdekében, hogy az ország – európai uniós vállalásainak is megfelelően – klímasemlegessé váljon 2050-re.

Ezért az Egyensúly Intézet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) a változásokban érintett vállalatok, szervezetek döntéshozói számára a témában három részes konzultációsorozatot szervezett 2022. szeptemberében.

A konzultációk egyik fontos célja, hogy a résztvevők megismerjék az Egyensúly Intézet szektorukat érintő klímapolitikai javaslatait, a területükön várható változásokat, intézkedéseket és lehetőségeket, a másik fontos cél pedig, hogy a résztvevők visszajelzései alapján olyan szakmapolitikai ajánlások készüljenek, amelyek egyszerre szolgálják hazánk klímasemlegességének elérését, és veszik figyelembe az érintett szervezetek szakmai álláspontját. Az Egyensúly Intézet az értékes visszajelzéseket beépíti a javaslatcsomagokba, melyeket a vezető politikai és gazdasági döntéshozók asztalára juttat el.

„Mára a fenntartható fejlődés és a klímasemlegesség elérése, illetve annak támogatása az egyik legfontosabb globális és lokális célkitűzéssé vált, főként, ha a jelenlegi gazdasági helyzetben vizsgáljuk” – jelentette ki Eppel János. A VOSZ elnöke hozzátette, hogy a háborús veszélyhelyzet kapcsán kialakult energia költségek emelkedése valamennyi gazdasági szereplőt és magánszemélyt cselekvésre késztet, így még inkább felértékelődtek a támogató fenntarthatósági beavatkozási lehetőségek. „A negyedik ipari forradalomban és az ezt követő évtizedekben Magyarország akkor tud hosszabb távon a nyertes - gazdagodó, javuló életszínvonalú - országok közé kerülni, ha megfelelő szakértelemmel és a kor kihívásaival összhangban fejleszti gazdaságát és erősíti meg szerepét, amelyben a klímasemlegesség immár megkerülhetetlen tényező” – mondta az elnök.

Ehhez illeszkedően a VOSZ is kiemelt célul tűzte ki a fenntartható fejlődés területén való aktivitásokat – jegyezte meg Perlusz László. A VOSZ főtitkára hozzáfűzte: „Szövetségünk évek óta támogatja a Fenntarthatósági Divathét nemzetközi rendezvényeit, a tavalyi évben támogatóként beléptünk az egyedülálló, magyar energiahatékonysági, energiamegtakarítási projektbe, a Virtuális Erőmű Programba, a napokban pedig létrehoztuk a Fenntarthatósági Munkabizottságot.”

A GÉMOSZ elnöke, Gablini Gábor elmondta, hogy az általa vezetett érdekképviseleti szövetség minden hasonló együttműködést, közös gondolkodást támogat, hiszen tagvállalkozási révén széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkeznek. „A közlekedés és mobilitás tekintetében a taxik mellett a városi logisztikában résztvevő alternatív hajtású járművek vásárlásához is szükséges támogatást biztosítani az elkövetkező pár évben. Az elektromos, a hybrid, illetve hidrogén meghajtású autók mellett nem szabad kizárni az alternatív üzemanyaggal működő, belső égésű motorokat sem” – hangsúlyozta az elnök.

Az Egyensúly Intézet javaslatait Csernus Dóra, az intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője mutatta be, az autópari vezetőkkel tartott beszélgetésen Botos Barbara, klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövet tartott előadást, és segítette a szabályozói környezet megértését, az építésgazdaság vezetőivel pedig a szektorral kapcsolatos tudományos álláspontot Ürge-Vorsatz Diana, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Harmadik Munkacsoportjának alelnöke ismertette.

Az interaktív beszélgetésekből az derült ki, hogy a résztvevők a kiszámítható jogszabályi környezetet tartják a legfontosabbnak az energiahatékonyság növelése és a kibocsátások csökkentésének elősegítésében. Második helyen az anyagi források, az ütemezett, hosszabb távon tervezhető támogatáspolitika jelent meg, mint a kibocsátások csökkentéséhez nélkülözhetetlen eszköz. Harmadik helyen pedig a szemléletváltás szükségessége rajzolódott ki, hiszen lehet szakmailag bármilyen jó egy szakpolitikai javaslatcsomag, ha nincs mögötte társadalmi támogatás, nem tudja elérni célját. Az Egyensúly Intézet javaslatai közül számos ötletet megvitattak az érintett szektorok jelenlévő vezetői, döntéshozói.

A belső égésű motorral szerelt autók forgalomba hozatalának 2030-tól való tiltása kapcsán például erősen megoszlottak a vélemények, többen támogatták, de sokan jelezték azt is, hogy komplex gondolkodásra van szükség, nem tiltásra. A javaslat miszerint 2030-tól csak e-taxik közlekedhessenek Magyarországon viszont teljes támogatást kapott, sőt, felmerült, hogy a 2030 túl távoli időpont, korábban is érdemes lenne azt bevezetni, és akár a kishaszongépjárművekre vagy a hivatali autókra is kiterjeszteni. A mobilitási szektor szereplői kiemelték, hogy az e-taxik terjedésénél az infrastruktúra-fejlesztés is kulcsfontosságú, fejlett gyorstöltő-hálózatra van szükség ahhoz, hogy működhessen a rendszer. A mobilitási rendezvényen elhangzott az is, hogy Magyarországon a közlekedési szektor kibocsátásai folyamatosan nőnek, és a technológia-váltás önmagában nem fogja biztosítani a célok elérését, a közlekedéshez való viszonyunkat is meg kell változtatnunk.

Az Egyensúly Intézet az épületszektorra vonatkozó szakpolitikai javaslatában határozottan állítja, hogy mostantól évente 100.000 lakás mélyfelújítására van szükség ahhoz, hogy a 2050-es nettó nulla kibocsátást elérjük. Ennek a javaslatnak a támogatottsága igen erős az iparági szereplők körében, ahogy annak is, hogy a szűkösen elérhető építőipari anyagok és humánerőforrás miatt a hangsúly kerüljön át az új építésről a felújításra.

A fenntarthatóság kérdésében világos elmozdulás látható az autóipari, mobilitási és építésgazdasági szereplőknél: mostanáig a jelenlévők által képviselt vállalatok elenyésző részénél volt dedikáltan fenntarthatósági témákkal foglalkozó munkatárs, ugyanakkor egyre többen tervezik ilyen pozíció létrehozását, mert azt igényli a piac is és a társadalom is.