A diótörő
Generációk számára jelentette az első, igazi színházi élményt.
Hatvan éve szerepel a Magyar Állami Operaház műsorán Csajkovszkij „A diótörő” című mesebalettje. Generációk számára jelentette az első igazi színházi élményt, és természetesen ma már bőven nagyszülők azok, akik annak idején ott voltak a hazai ősbemutatón.
A hat évtized indokolta, hogy Oláh Gusztáv (1901-1956) költői díszletterveit felújítsák.
Oláh Gusztáv pontosan tudta, hogy hogyan kell megoldani egy színpadképet úgy, hogy ne kerüljön közel százmillióba ( lásd a szeptemberi Mefistofele c opera. bemutatóját ) és mégis illúziót keltő és remekül működő legyen.
Az elmúlt hatvan évben „A diótörő” díszlete folyamatos karbantartás alatt állt, és azt is beszélik, hogy a hetvenes években átesett egy nagyobb felújításon, ennek azonban nincs hivatalos dokumentációja.
Mindaz, hogy 2010-ben a darab látványvilága teljes egészében rekonstruálható, azoknak az embereknek köszönhető, akik az elmúlt évtizedekben odafigyeléssel, lelkiismerettel ápolták és tárolták minden darabját - mondja Juhász Zoltán vezető szcenikus, aki gondozza és felügyeli a munkálatokat.
Oláh Gusztáv díszletei a hagyományos festett vásznak, amelyek ábrázolhatnak tájat, vagy akár szobabelsőt. Az Operaház festőműtermében ezeket festik most újra, ám a munkát nehezíti, hogy a díszlethez nincsenek meg a tervrajzok, mindössze fotók és Oláh Gusztáv eredeti, ám csupán A4-es méretű látványtervei állnak rendelkezésre, így a dalszínház festőművészei ezek alapján tervezték meg az arányokat.
Az előadásokon a nézőtérrel párhuzamos óriási hátterek fentről lógnak alá, - mégis könnyen tárolhatók, hiszen feltekerhetők. Az előadás után lassan leereszkedik a rúd, amely tartja, és a díszletépítők lassan, mintegy hatalmas szőnyeget, feltekerik.
Színpadunk mérete határozza meg díszletelemeink méretét – folytatja Juhász Zoltán, - a háttér általában 17-18 méter széles és 12-14 méter magas, ezek a paraméterek vonatkoznak a mesebalett díszleteire is. Huszonnégy és fél méter a színpadunk teljes magassága, ami nem sokkal kevesebb, mint egy tízemeletes házé. Ebben a hatalmas térben kell úgy gazdálkodnunk, hogy egy óriási háttér kiemeléséhez is bőven maradjon hely a fenti tartományban.
Az oldalfalak léckeretre kifeszített vásznak, amelyeket ugyancsak újrafestenek a decemberi előadássorozatra. „A diótörő” esetében azért is fontos a könnyű díszlet, mert a felvonások alatt és között sok a gyors változás. Ez természetesen azonnali munkát igényel, hiszen a színpadképnek pillanatok alatt kell változnia.
„ Míg a színen mese van, a háttérben nincs mese – magyarázza tovább Juhász Zoltán, - a díszletezők jól begyakorolt mozdulatokkal változtatják a hátteret, hiszen a zene és a cselekmény nem áll meg.
A minőségi alapanyagok felhasználásával és a díszletfestő művészeink szakértelmével azt a célt szolgáljuk, hogy ez a díszlet a jövőben legalább annyi ideig szolgáljon, mint amennyit az eredeti kibírt.
Évtizedek óta a decemberi műsortervben „A diótörő” foglalja el a legtöbb helyet. Mégsem lehet az előadásokra könnyen jegyet kapni, hiszen már szeptember óta a lelkes balett rajongók és a gondos szülők gyerekeik számára megszerzik a látogatás lehetőségét.
2010. december 9-12-15-16-18-19-23-25-26-29-30 a mesebalett előadásainak sora. Akik most látják majd először, vagy újra a művet, gyönyörködhetnek a zseniális Oláh Gusztáv felújított művészi színpadképeiben. Köszönet érte Juhász Zoltánnak és csapatának.
