A Cseresznyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia. Szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről.

A Cseresznyéskert Csehov 1903-ban írott, talán legtöbbet játszott darabja. Az író egy életforma megszünésének groteszk tragikomédiája fogalmazza meg a "vesztett illuziók" világát, a változás léptékét követni nem tudó dekadens rétegek sodrodását.

"Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!"

A Katona színpadán nincs díszlet, az előadás a színészi alakításokra fókuszál. A szinpad köré sok kisebb reflektor van felszerelve, ezek a közönség felé néztek.A nézőteret világítják meg vakító narancssárga színnel abban a jelenetben, amikor a kertet nézik a szereplők. Ettől a pillanattól kezdve mi vagyunk a kert. Ezt a párhuzamot az is erősíti, amikor a darab végén a nézőteret ismét bevonják az előadásba. Az elutazás elötti készülődéskor a nézőtéri ajtókat kinyitják, így a folyosó és a nézőtér a színpadi világ részesévé válik, a színészek ki-be járkálnak a színpad-folyosó-nézőtér  háromszögében.

A játék világa és a valóság összeér.

 

Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand közreműködésével valósul meg.