A Táncpaletta sikere
Huszadik éve gyülnek össze hazai táncosaink legkiválóbbjai
Felemelően szép estében volt részük azoknak, akik a Magyar Állami Operaház nézőterén élvezhették a TÁNCMŰVÉSZET c. önálló magyar szaklap gálaestjét, a TÁNCPALETTÁT.
Egyedülálló az a tény, hogy immár huszadik éve gyűlnek össze hazai táncosaink legkiválóbbjai, hogy az Ybl palota színpadán mutassák be művészetüket.
Évek óta figyelem Kaán Zsuzsa erőfeszítéseit, hogy főszerkesztő és szerkesztő-rendezőként létrehozza ezt az Európában is nagy figyelemmel kísért műsort.
Nézzük, mit tudott nyújtani a két évtizedes, jubileumi sztárgálán a közönségnek:
Az első részben a magyar nemzetiségi és külföldi néptánc kiválóságai kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.
Csillagszeműek: mint minden évben, s tegyük hozzá, mint a világon mindenütt fergeteges sikert arató ifjú együttes lépett elsőként a színpadra, és most Tímár Sándor: Kalotaszegi táncok c. kompozíciójával indította a gálaműsort. Nagyon magasra tették a mércét! Az egészen pici (5-6 éves) táncos gyerekek méltó párjai voltak a kis kamaszoknak. Gyönyörű volt a jelmezük, a változatos és bizony nem könnyű koreográfiával és az őszinte örömmel bemutatott produkcióval azonnal elragadtatott tapsviharra késztették a nézőket.
Mint ahogyan a továbbiakban is ez történt. A Gödöllői Táncegyüttes, és a Rajkó Művészegyüttes Tánckara a magyar néptánc autentikus előadóinak bizonyultak, s függönyt is alig lehetett leengedni a lelkes ünneplések után.
A nemzetiségi táncok képviselőitől egy más világ kultúrájába tekinthettünk bele. A Fáklya Horvát Művészegyüttes, a Tűzvirág Táncegyüttes (Paks), a horvát, a kaukázusi leánytánc és a román férfitánc kompozíciókkal megmutatták, hogy az igazi népi kultúra értékeit mindenütt ápolni és be kell mutatni, hiszen ha nem becsüljük a gyökereket, akkor a jövőnk sem alakulhat megfelelően.
Az első rész két befejező műsorszámát a világhírű Magyar Állami Népi Együttes és a Honvéd Táncegyüttes mutatta be. Mind a két produkció a maga nemében szokatlan volt, mégis megérdemelt sikert aratott. Az elsőben „Álomidő” címmel táncfantáziát, a másodikban „A Tenkes kapitánya” címmel valódi, - táncban bemutatott -, cselekményt láthattunk.
A második rész a klasszikus, a modern és a kortárs balett hazai kiválóságai szórakoztatták a közönséget.
A Magyar Nemzeti Balett ifjú szólistái két örökzöld számmal bizonyították, hogy nagy elődeik nyomdokaiban járnak. Felméry Lili-Medvecz József a „Diótörő” Kozmér Alexandra-Szirb György pedig „A hattyúk tava” egy-egy kettősével ejtette ámulatba azokat, akik még nem látták őket. Mi, a balett-előadások szorgalmas látogatói már tudjuk, hogy ismét csillagoknak tapsolhatunk az Operaház színpadán.
A Pécsi Balett két szólistája: Nagy Írisz-Szabó Márton „Szimbiózis” c. kompozíciója bár a klasszikus balett alapjaira épült, mégis inkább a legnehezebb torna-mutatványra emlékeztetett.
Természetes, hogy egy magyar sztárgála műsorából nem maradhat ki kortárs koreográfusunk, Seregi László valamelyik gyöngyszeme. Nos, most „A szentivánéji álom” c. balettjének kettősét láthattuk meggyőző előadásban a Magyar Nemzeti Balett két szólistájának Keveházi Krisztinának és Apáti Bencének előadásában.
A Győri Balett művészei „Queen” zenére komponált két művel jelentkezett. Egy duett (Sebestyén Bálint-Benedict Gromann) és főleg a trió (Gyurmánczi Diána-Sebestyén Bálint- Szendrei Georgina) kápráztatta el a közönséget. Ez utóbbiban nem csak a két táncosnő, hanem a férfi szólista is olyan karakter számmal lepte meg a közönséget, hogy ámulva néztük kiváló és helyenként aranyosan humoros előadásukat. Igazán meglepő és káprázatos előadás volt!
A második rész közepére szerkesztette – joggal - Kaán Zsuzsa A. Franceschi-Maria Callas énekére komponált táncát Tunyoghi Henriett előadásában. Talán ez a mű aratott a legkisebb sikert, nem mintha a művésznő nem lenne jó táncos, a baj inkább a logikátlan koreográfiával és a hozzá nem illő, egyébként gyönyörű énekszámmal volt.
A harmadik részben a színpadi-, a verseny-, és a show-tánc előadói következtek.
Nagyon helyes, hogy az Operaházban láthattuk a tánc-művészetnek ezt a világát, hiszen az itt látott előadók valóban az ország első művészeti intézményének színpadára valók!
Elsőként a káprázatosan ízléses és szép jelmezben, nem kevésbé pompás tánccal vezette be a blokkot a Ködmön Formációs Táncegyüttes ( Miskolc) művész-csoportja. Majd a két szólistájuk, Süttő Roland-Tombácz Anikó mutatott be egy fergeteges „Tíztánc” variációt.
Kistelekről érkezett az ifjúsági latin bajnokpáros Wicha József és Purda Réka. Az alig tíz év feletti két tehetséges táncos „Latin varázs” címmel mutatott be egy olyan összeállítást, hogy nem csodálkozhattunk bajnokságunkon. Kiemelést érdemel az ifjú, aki olyan magas színvonalon, olyan őszinte átéléssel, olyan örömteli és felsőfokú tudással mutatta be a produkciót, hogy nem győzte a közönség kifejezni lelkesedését.
Debrecenből érkezett a felnőtt latin világbajnokság párosa Andrea Silvestri és Váradi Martina, akik két számmal „Cha-cha-cha” és „Rumba” igazolták világszínvonalú művészetüket.
A paksi Tűzvirág Táncegyüttes két szólistája Lippai Zsombor és Takács Levente
„Dervisek” címmel olyan tánckompozicióval lepték meg a közönséget, ami talán egyedülálló a magyar tánckultúrában. A két férfi a több mint három perces alkotás alatt megállás nélkül körbeforgott, és a forgó-repülő szoknyáikkal (!) olyan látványt nyújtottak, amit elképzelni sem tudtunk volna.
Lassan már hagyomány, hogy az argentin tangóvilágbajnok páros Josip Bartoluvic és Bánhidi Petra teszik rá a koronát az esti gálára. Az „Argentin tangófantázia” és „a La Cumparsita” most is azt bizonyították, hogy rajtuk kívül ebben a műfajban nincs különb a világon.
Évente egyszer telik meg az Ybl palota színpada a hazai táncműveszet legjobbjaival. Csak azon morfondírozom, hogy a hazai televíziók közül miért nem akad egy sem, (főleg a közszolgálati tv!), ahol megörökítenék ezt az estet, hogy azok, akik nem jutnak el egy ilyen előadásra, azok is élvezhessék hazai táncművészeink élgárdájának produkcióit.
