Nők a fronton

Sorozat a Viasat History-n

Egy friss háromrészes dokumentumsorozat a Viasat History-n olyan nőkről mesél, akik a világméretű konfliktusban harcoltak, helytálltak és képesek voltak az életüket is adni a hazájukért. A II. világháború: Nők a fronton március 18-ától hétfőnként 21:00 órától rettenthetetlen női pilótákat, egy félelmetes mesterlövészt és egy olyan kémet is bemutat, aki egy egész város hálózatáért felelt.

Talán mindenki hallott Josephine Bakerről, az afroamerikai sztárról, aki befolyásának és ellenállhatatlan kisugárzásának hála a megszállt Párizsban magasrangú német tisztekből csempészett ki értékes információkat (ezeket gyakorta láthatatlan tintával jegyezte fel a kottáira). És voltak olyan nők is, akik nem a hírnév álcája mögött tevékenykedtek: a brit titkosszolgálat például közel 40 nőt küldött a II. világháború idején Franciaországba, hogy az ellenállást segítsék. Ezek egyike volt Noor Inayat Khan, aki rádiós tisztként 1943 júliusában egymaga vette kézbe a párizsi kémhálózat koordinálását, miután a nácik foglyul ejtették a társait. Mindig mozgásban volt, hogy ne kapják el, és fontos üzeneteket továbbított Angliába – míg egy nap nem jelentkezett többé. Jóval később kiderült, hogy a Gestapo letartóztatta, 10 hónapon át kínozta, de nem tudták szóra bírni, így átszállították a hírhedt dachaui koncentrációs táborba, ahol 1944 szeptemberében kivégezték.

A nők a légi harcokból is jócskán kivették a részüket. Jackie Moggridge pilótaként a gyárak és a frontvonalak között segédkezett a szállítmányozásban, gyakorta ellenséges területek felett elrepülve, légvédelmi ütegek között lavírozva. A keleti fronton Marina Raszkova, a navigátor és pilóta engedélyt kapott Sztálintól, hogy létrehozzon három, olyan nőkből álló bombázó egységet, akik éjszaka ütöttek rajta az előre törő német csapatokon. Ők voltak az Éjszakai Boszorkányok, akik elavult és lassú gépeikkel, a fából és műanyagból készült PO-2-esekkel 23 000-nél is több bevetésen vettek részt, hogy hidakat, vasútállomásokat és benzinkutakat repítsenek a levegőbe. Összesen 3 000 tonnányi hagyományos és 26 000 gyújtóbombát dobtak le az ellenségre a PO-2-esik fedélzetéről, amelyek olyan hangosak és rozogák voltak, hogy a katonák csak Seprűnyélnek becézték őket.

Közben a földön is folytak a csatározások. Ljudmila Pavlicsenko egyike volt a szovjet hadsereg 2 000 női mesterlövészének. Eleinte nem sokra tartották, de pontosságát, hidegvérű komolyságát hamar bizonyította. És kitartó is volt: napokig rejtőzött szétbombázott épületek romjai között potenciális célpontokra vadászva. Állítólag egy év alatt 309 náci katonával végzett, ezzel kiérdemelte „A halál asszonya” becenevet. Ljudmila négyszer is komolyabban megsérült, ezért 1942-ben leszerelték, majd Sztálin Amerikába, Kanadába és Britanniába küldte diplomáciai feladatokra. Ő volt az első szovjet nő, aki betehette a lábát a Fehér Házba.

Mellettük több ezer nő harcolt félelmet nem ismerve a történelem legvéresebb háborús konfliktusában. Sokuk neve már feledésbe merült, másokból legendák lettek – a Nők a fronton mindannyiuk előtt tiszteleg.