Szabadidő magazin - Kamerával írt történelem
Szabadidő magazin

Kamerával írt történelem

2009. július 4. 22:02 | Tausz Anikó

Robert Capa hazatért. A világhírű fotóriporter felvételeinek gyűjteménye a Ludwig Múzemban.

A budapesti születésű fotóriporter, haditudósító, ifjan írói babérokra vágyott.  Párizsban próbált szerencsét, ott ismerkedett meg a fotóművészettel. A sors úgy hozta, hogy haditudósítóként kamerával írt történelmet, megörökítve a XX. századi háborúk borzalmait, az emberi szenvedések mélységeit.

Öt háborús színtérről tudósított, mígnem 40 évesen maga is háború áldoztává vált.

„Egész Spanyolország felett felhőtlen az égbolt” ezzel a rejtjeles mondattal kezdődött Franco tábornok támadása a spanyol köztársaság népfrontkormánya ellen. Capa a polgárháború három éve alatt tíz alkalommal utazott a helyszínre, képei bejárták a világsajtót. Ez a tevékenysége avatta a világ legnagyobb háborús fotográfusává. Legendássá vált mondása, „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” egyben tragikus sorsát is beteljesítette. Alig negyvenévesen, munka közben aknára lépett és meghalt.

Emberi portréját is sokan megrajzolták, bohém stílusa sok barátot vonzott, köztük a művészvilág hírességeit.

Az innen elszármazott fotóriporter most a képei által hazatért. A Ludwig Múzeum tárlata október 1.-ig fogadja a látogatókat, a gyűjtemény ezt követően tíz hazai városban kerül bemutatásra.

 

A kiállítás gerincét a Mestersorozatból válogatott képek alkotják. Több, mint 200 kép kronologikus sorrendben elrendezve illusztrálja Robert Capa pályafutását.

 

 

Halála után (1954) öccse, Cornell Capa saját fotóriporteri munkája mellett igyekezett bátyja és elhunyt kollégái életművét megőrizni és megismertetni a világgal. Először a még 1956-ban többedmagával létrehozott alapítványát bővítette ki, majd tíz évvel később megalakította az International Fund for Concerned Photography-t, 1974-ben pedig saját igazgatása alatt létrehozta az International Center of Photography-t (ICP), amely a világ egyik legfontosabb, fotográfiával foglalkozó intézménye: egyszerre múzeum, iskola és archívum.

 

1990 és 1992 között Cornell Capa és Richard Whelan átnézte Robert Capa több mint 70 ezer kontaktképét, és kiválasztott 937 felvételt, 1932–54-ig tartó karrierjének legkiemelkedőbb fotóit, amelyek reprezentálják munkásságának és fotóriporteri pálya-futásának legfontosabb állomásait.

 

1995-ben a kiválasztott 937 negatívról három egyforma, kiváló minőségű, hagyományos fotográfiai eljárással készült, 40 x 50 cm-es nagyításból álló, Robert Capa szárazbélyegzőjével ellátott sorozatot állítottak össze, egyúttal meghatározva, hogy több sorozat nem készülhet. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második a tokiói Fuji Múzeumba került, a harmadikat pedig 2008-ban a magyar kulturális kormányzat vásárolta meg és helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményében.

 

A „Definitive Collection”-ként (Mestersorozat) ismert 937 képen kívül a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került 48 egykorú eredeti Robert Capa papír pozitív (vintázs) kópia, továbbá a megvásárolt képekhez az ICP ajándékba adott 20 darab, a sorozatban meglévő, de kiemelkedő fontosságúnak ítélt, ezért nagyobb méretben is nagyított fényképet és öt Robert Capát ábrázoló portrét.

 

Ez az 1010 kép szolgált a Ludwig Múzeum kiállításának alapanyagául.

 

A tárlat Budapesttel indul – családi képek, portrék és egyéb dokumentumok bemutatásával –, majd a Berlinben kapott első komoly megbízáson (a száműzetésben élő Lev Trockij 1932-es koppenhágai beszédéről készült sorozat), és a párizsi évek viszontagságain keresztül érkezik meg az életmű legmeghatározóbb időszakához, amelynek három éve (1936–1939) alatt – a spanyol polgárháborúban és a kínai-japán háborúban – Friedmann Endre / André Friedmann Robert Capává, a világ leghíresebb háborús fotóriporterévé válik. A továbbiakban a világháborús hadszínterek következnek: az Észak-Afrikában, Szicíliában, Dél-Olaszország frontjain és az 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor készített képek. A Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető D-nap sorozatot a németekkel kollaboráló francia nők meghurcolását, majd Párizs felszabadítását dokumentáló képek követik. A háborús riportképek sorát az ardenneki offenzíva és a szövetségesek németországi előrenyomulásának fotói zárják le.

 

Capa világháború utáni munkásságát az Izrael állam megalapításáról, harcairól, a bevándorlókról és menekültekről készített riportjai, valamint az 1947-ben John Steinbeckkel a Szovjetunióba tett utazás, majd az 1948–1949-es kelet-európai körút fotói reprezentálják, köztük több budapesti felvétel. A kronológiai sort az indokínai képek és közvetlenül a tragikus halála előtt készített, 1954. május 25-ei felvételei zárják.

 

Külön részt kaptak fotóriporteri munkájával elválaszthatatlanul összefonódó társasági életének képi dokumentumai. Megszokott életvitelét, örök bohémként, a fronton sem adta fel, erről az ott elkapott békés-derűs pillanatok fotói tanúskodnak. A háborús tudósítások mellett született portréi a korszak számos nagy alakját és a számára fontos személyeket – kollégákat, barátokat és szerelmeket – örökítik meg, köztük Pablo Picassót, Ingrid Bergmant, John Steinbecket és Ernest Hemingwayt.

 

.

 

 

A kiállítást rendezte a Magyar Nemzeti Múzeum.

 

 

A kiállítás kurátora: Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora.

 

A kiállítást tervezte: Bak Andrea

Fotósarok