Főúri öltözetek
Az Esterházy kincstárból
Főúri öltözetek az Esterházy kincstárból
címmel nyílt meg az Iparművészeti Múzeum legújabb időszaki kiállítása. A megnyitó előtt a két kurátor: Tompos Lilla és Pásztor Emese mutatta be a sajtónak a kiállított tárgyakat.
Magának az Esterházy kincstárnak a története is igen sok érdekességet tartogat, ezzel a történettel is megismerkedhet a látogató, mielőtt végigjárná a termeket.
A Fraknóból Budapestre letétbe helyezett tárgyak sorsa a második világháborúban megpecsételődött. Akkor ugyanis a múzeum épületét nem gondolták elég biztonságosnak, ezért a kincstár anyagát átvitték az Esterházy család budai palotájába. A múzeum viszonylag kisebb sérülésekkel vészelte át az ostromot, ezzel szemben a palotát bombatalálat érte és ráomlott a pincében elhelyezett tárgyakra. A nemesfém ötvöstárgyak, ékszerek, textíliák négy évet töltöttek a romok alatt, vízben, sárban. Ezek a körülmények különösen az oly romlandó textíliákat viselték meg. Teljes restaurálásuk még hosszú időre ad munkát a fa, fém, bőr és textilrestaurátoroknak.
A most megnyílt kiállítás négy fő részre osztja a tárgycsoportokat. Az első teremben láthatók az ajándékok, zsákmányok, ereklyék. A tárgyak eredetéről az Esterházy kincstár leltárjegyzékeiből, illetve az öltözékekbe varrott pergamenekből lehet ismereteket szerezni. Ebben a teremben a főúri öltözékek mellett néhány ékszer és míves ötvösmunkával készült fegyver is látható. Itt nézhetjük meg pl. az I. Lipót által Esterházy Pálnak ajándékozott aranyos-ezüstös ruhát és néhány más öltözéket, melyet a hagyomány kiemelkedő történelmi személyiségek öltözeteiként tart számon, de ezek eredetisége, valódisága nem bizonyítható.
A következő terem a férfi és női öltözetek terme. Itt láthatók a kor (16.-17.század) divatja szerint készült ruhák. Csak ámulunk és bámulunk a sok arannyal, ezüsttel átszőtt, hímzett, drágakövekkel kivarrott, ékszerekkel feldíszített öltözéket látva. Némely tárgy azonosítása sok fejtörést okozott a kutatóknak, hiszen a leltárjegyzékben leírt textília a történelem viharai közepette elvesztette, vagy megváltoztatta pl. a színét. Így egy aranyszínűnek ismert ruhadarabról megtudhattuk, hogy eredetileg vörös volt, vagy egy valamikor kék színű ing jelenlegi állapotában zöld.
A főúri hölgyek ruhatára a kor spanyol divatja mellett, úgynevezett magyaros stílusú viseleteket is tartalmazott mely, szoknya, elöl fűzött, vagy kapcsos felsőrész és alatta fehér ingváll és kötény együtteséből állt. A bemutatott ruhák ünnepi viseletek, dúsan hímezve arany és ezüst skófiummal, vagyis aranyból és ezüstből húzott cérnavékony drótszálakkal. Ezek a ruhák generációkon keresztül öröklődtek és több generáció hölgytagjai visel(het)ték őket ünnepi alkalmakkor.
A férfiak részére készült felsőruházatok is rendkívül díszesek, arannyal dúsan átszőtt selyem, bársony alapon, fémszálakból készült fantasztikusan dús hímzéssel ékesek, iparművészeti műremek gombokkal, drágakövekkel és ékszerekkel.
A harmadik teremben kiállított öltözékek, ha lehet még díszesebbek mint az előző terem tárgyai. Pedig ezek az öltözék a lovak számára készültek. Ebben a kiállításrészben arannyal bevont, drágakövekkel kirakott nyergekben, kengyelekben, íjakban, tegezekben és lótakarókban gyönyörködhetünk. Ezeket a legdrágább anyagokból készült szintén dúsan hímzett, drágakövekkel díszített ló-öltözékeket természetesen ünnepi alkalmakkor, felvonulásokkor adták a lovakra. Ebben a tárgykörben nyugat és kelet találkozik. Látható úgynevezett nyugati mintára készült lótakaró, aranylapból készített nappal, holddal, csillagokkal és drágakövekkel kirakva, de láthatóak keleties mintakincsű, török divatú lótakarók, keleties mintákkal, török hímzők munkái. Ezeken a műtárgyakon több esetben találkozik a nyugati reneszánsz díszítőművészet mintakincse keleti elemekkel. A nyereg mögött, a lovak farát fedő úgynevezett cafragok a legdíszesebbek, aranyosan, ezüstösen csillámlanak a fényben. Itt látható az egyik legérdekesebb, török eredetű, jancsik, azaz lótakaró, mely nem csak a ló hátsó részét fedte, hanem elöl a szügyét is. Ez a darab nefritekkel és több száz, rubinnal kirakott. Amint Pásztor Emese elmondta, ilyen vagy ehhez hasonló darab ezen kívül még összesen kettő ismert.
Végül az utolsó terem a ház, a szobák öltözékeit mutatja be. Ebben a részben láthatjuk a rendkívül drága és finom anyagok újrahasznosításának szép példáit. A tönkrement darabok épségben maradt részeit bársony alapra dolgozva paplanok készültek belőlük. De láthatunk főúri, címeres hímzésű ágytakarókat is. Itt nézhetjük meg az ünnepi asztal díszeiül szánt, úgynevezett úri hímzéssel dúsan hímzett asztalterítőket és érdekességként egy dúsan hímzett ágyfüggöny készletet, szuperlátot, mely a baldachinos ágy négy oldalát vette körül, ezzel rekesztve ki vagy a téli hideget, vagy a nyári meleget. Mára csak ez az egyetlen készlet maradt fenn a híres Esterházy gyűjtemény több készletéből.
Aki ellátogat a az Iparművészeti Múzeum 2011. szeptemberéig nyitva tartó időszaki kiállítására, egy rövid időre kiléphet a rohanó 21. század világából és bepillantást nyerhet egy letűnt kor főurainak, az Esterházy család és a velük kapcsolatban álló Thurzó, Thököly, Báthory, Lorántffy családok életébe, szokásaiba, mindennapjaiba.
