A magyar szöcskeegér
Az Év Emlőse
Egy igazi pannon ritkaság
A magyar szöcskeegeret választotta 2025-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program,
amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a
Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert
közreműködésével.
A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt még mit sem tudtunk. Annyi bizonyos volt, hogy élt Magyarországon egy különleges kisemlős, amely bár nevében egér, de csak nagyon távoli rokonságot ápol a közönséges egerekkel. Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.
Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (nem tévesztendő össze a hazánkban gyakori pirók erdeiegérrel) élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem, és akár kipusztultnak is hihettük volna, ha nincsenek olyan „szakértők”, akik ez idő alatt is jó néhányat tudtak fogni belőle.
Ezek a „szakértők” pedig nem voltak mások, mint a baglyok, az éjszaka rendíthetetlen „adatgyűjtői”, akik a szőröstül-bőröstül lenyeltzsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórjákpihenőhelyeik közelében. Ezekből gondos kutatói kezek összegyűjtenek évi néhány ezret és a bennüklévő csontokból meg tudják állapítani, hogy milyen „mintát” gyűjtöttek a baglyok táplálékszerzésüksorán.
A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több évespróbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A szenzációk sora azonban a megtalálással nem ért véget, sőt! A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ugyanis azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj.
Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott, így
már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegér névre hallgat. A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon, egyik a már említett Borsodi- Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltéregymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.
A Grassland-HU LIFE integrált projektben is kiemelt fajként szereplő szöcskeegér tehát a hungarikumok közé kívánkozik. Óriási ezért a felelősség, ami a magyar kutatók és
természetvédelmi szakemberek vállát nyomja: ha nem tudják megőrizni a magyar szöcskeegeret, illetvea hozzá hasonló, csak nálunk megtalálható világritkaságokat (jó néhány ilyen faj vagy alfaj van a Kárpát-medencében), akkor senki más! Meg kell ismerniük e fajok környezeti igényeit, azonosítaniuk kell aveszélyeztető tényezőket, ki kell dolgozniuk a fennmaradásukat szolgáló megőrzési terveket,.Összehangolt
munkára van szükség, amiben kutatók, gyakorlati természetvédelmi szakemberek, valamint az élőhelyen gazdálkodók dolgoznak együtt, egy nemes cél érdekében.
Ennek megfelelően az idei évben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mellett számos kutatóintézet, múzeum, egyetem és civil szervezet is bekapcsolódik a programsorozat szervezésébe és kivitelezésébe.
A Vadonleső Programról és az Év Emlőse kezdeményezésről
A Vadonleső Program – Magyarország egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (CitizenScience) programja – önkéntesek bevonásával, jelenleg 18 védett növény- és állatfaj elterjedési ésveszélyeztetettségi adatait gyűjti, 2009 óta. Az idei évben érdemes különösen is figyelni a programhonlapját, mert különleges újításokat terveznek bevezetni,
A program gondozásában, az Év Emlőse kezdeményezés keretében már a 12. fajt vették górcső alá,amelynek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott faj és környezete fontosságára, jellemzőire.
Szórakoztató és érdekes elfoglaltságot tartogat az egész éven át tartó rendezvénynysorozat, amelynek keretében az adott fajról, valamint élőhelyéről szóló tudományos és népszerűsítő programokat szerveznek, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatokat hirdetnek meg.
Az ideiévi eseményeket, programokat a Vadonleső, valamint a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapjánés közösségi felületein naprakészen követhetik az érdeklődők.
